Napjaim

A takaró alá bújva, összegömbölyödve, fejemet a könyökeim közé szorítva, gyerekesen és teljes szívemből

gyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölömgyűlölöm

Őt

A Balatonon vihar volt és 3 embernyi magas hullámok öntöttek ki a partra. Én egy fába kapaszkodtam és igyekeztem kijutni a partra. Leonardo Di Caprio (:D) szintén. Nagy nehezen sikerült kiúsznunk a part fele, egészen egy magas falig. Nem is fal volt inkább csak olyan zöld háló amivel a teniszpályákat kerítik el. Viszont jó magas és hosszú. Átmásztunk rajta mert a víz feldobott olyan magasra, hogy ez kivitelezhető lett. Aztán futottunk a fejünk fölött hullámzó sárga fűtengerben. Megint egy teniszhálófal. Leszagattuk. Ekkor tudta meg Leonardo Di Caprio, hogy a szerelme nemhogy vízbefúlt volna hanem már rég túllépett rajta és valaki mással etyepetyézik. Ezen kicsit háborgott. Aztán csókolóztunk. Az utolsó falnál lyukat ástunk alá és úgy másztunk át. Zöld növényzet burjánzott előttünk, óvatosan haladtunk hátha gödrök vannak a zöld alatt.

Na szóval újabban rettegek a férfiaktól. Erről kicsit nehéz nyilatkozni mert ahogy így fejtegetem már érzem is, hogy ez megint valami fura dolog. Illetve a saját barátomtól nem félek.(Kivéve ha hirtelen mozdulatot tesz, felkiált, szarkasztikus vagy rosszkedvű mert akkor igen.) De őt egyébként sem sorolom semmilyen kategóriába. Habár férfinak férfi. És még milyen...

Férfi állatokat nagyjából csak akkor látok mikor átmegyek Mickaelhez. Máshova nemigen merek menni, merthogy az imént említett férfi állatok veszélyesek. Ezek lent leledzenek a bárban, bár előtt, zebrán, járdán, mindenfele! És füttyögetnek meg köszönnek meg megjegyzéseket tesznek. Én igyekszem láthatatlannak tűnni de az istennek sem működik. Mit is írtam a múltkor? Hogy hízelgőek a beszólógatások? Nem az, nagyon nem az. Én csak azt szeretném, hogy ne szóljanak hozzám meg ne lássanak meg én ne lássam őket. Ez utóbbi könnyű, viszonylag ritkán veszek tudomást a környezetemről. Van egy igazán mélykék-fűzöld világom amihez a külvilág túl egyszerű. Csak a hangokat nem tudom kiszűrni.

Most azon ügyködöm, hogy megint a szemükbe merjek nézni ezzel is kifejezve, hogy nem, nem áldozattípus vagyok hanem fütyülök rátok típus. Sőt még vissza is szólok mint régen. Végülis egy forgalmas utcánál mi is lehetne biztonságosabb?

Hála rész

1. Mickael (a "Mindig is ilyen nőre vágytam", az "Istennő vagy", a dícsérete a vacsoráért)

2. mozi Inesszel (éljenek a csajos esték!)

3. lencse (jól sikerült és imádom is habár leginkább csak szilveszterkor jut eszembe)

4. enyém a lakás!

5. lelkibéke (igazán jól érzem magam és sosem unatkozom)

A francba is. Ki akartam írni magamból ezt de a téma most annyira felkavar, hogy írni sem tudok róla. Majd talán később amikor már nem lesz ennyire intenzív.

Egyedül voltam ma otthon. Így legalább senki sem láthatta a balett-gogo-szabadstílus táncomat. A nagy tükörből közepesen kínosnak nézett ki. Kedvem is támadt bulizni menni a hatásának az elemzése végett.

Májat ettünk ma. Annyira finom volt, hogy megismételném. Akár most. Rögtön. A máj (istenem de megkívántam most megint) után Mickael beszerelte az új kapcsolókat amiket ma délután vettünk. A régiek ugyanis kiégtek. Én pedig csináltam nagyon csúnya desszertet. Egy körtét csomagoltam be csokidarabokkal leveles tésztába. Mick imádta a végeredményt de halálkomolyan rusnya volt mint egy vulkán.

És már megint táncolhatnékom támadt. Alex Crale: Whispering. A férfiszemély reakciójából ítélve olyan rossz nem lehettem. Bár az is tény, hogy ma mellhangsúlyos felső volt rajtam.

Hála rész:

1. egy krémes a facebook oldalamon (ennél szebbet most perpill. el sem tudok képzelni)

2. az ingyen beszélgetések a telefonon (anyafüggő vagyok de semmi rossz nincs ebben)

3. az a "kitáncolok magamból minden érzést" érzés

4. alma (életemben nem láttam még ilyen szép kis zöld almákat és pont olyan az ízük amit imádok)

5. Mickael (a "szép vagy ma", ahogy az utcán nyúl a kezem után, a szeretettel teli nézése a tányér fölött,  az ölelése és a csók a nyakamba mikor mosogatok, hogy mindig megérint mikor elmegy mellettem)

Egyedül maradtunk a lakásban. Ráadásul ittam egy kis vörös bort. Attól meg mindig táncolhatnékom támad. Szép este volt.

Éjjel még  megnéztük a legújabb Big Bang Theory-t. Kifejezetten jó rész volt. Egyébként is imádom mikor ezt a sorozatot nézzük. Mickael mindig a karjába vesz, bekuckorodunk az ágyába a "themesong" BANG!-jére csók aztán együtt nevetünk a poénokon. Néha egészen összezavarodom merthogy angolul nézzük francia felirattal. Egyszerűen nem tudom hova koncentráljak.

Kártyáztunk lefekvés előtt. Megtanítottam neki a svindlit. Mickael magától értetődően profin játszik de nem maradtam szégyenben. Taktikáztam mert tudtam, hogy nem számít tőlem nagy puffanásra. És még azt is észrevettem 5 perc után, hogy megtévesztés képpen félre néz ha azt akarja elhitetni, hazudott. Piszok jót játszottunk. Figyelmesen néztem az arcát, hogy kitaláljam vajon csalt-e. A feszültség és az izgalom hatására végül mindig nevetésben törtünk ki.

Hála rész

1. vörös lobonc (Most teljesen meg vagyok elégedve a hajammal. Kihúzogattam a végét meg a tetején már nem daueros úgyhogy igazi vadmacskásan néz ki. Állat. :) )

2. szex (Iszonyat jók vagyunk. Valahogy nehezemre esik elképzelni, hogy ne tudjam megtartani ezt a pasit azzal amim van meg amit tudok)

3. alvás (Sokkal jobban alszom. Elalvás előtt lebegek meg úszok meg repülök)

4. hangulat (nyugis, kiegyensúlyozott, motivált, lelkes, vidám)

5. Mickael (Nem semmi a pasi. Ennyi önbizalommal birodalmat lehetne építeni. Nőt hódítani játszva. Sőt talán még nőt megtartani is.)

Rémálmok (a múltkori kifejezetten kegyetlen volt ), nem pihentető alvás, reggeli fejfájás, folyamatosan száguldó gondolatok, fixáció, üresség, "nem vagyok itt" érzés.

Nem nagyon merek bizakodni, mert lehet csak átmeneti de mostanában nincs igazán vészes következményű rosszullétem.

És megint kedvem támadt barátkozni. Kedden játékestre megyek, szerdán pedig frizbizni. Találtam nyelvi esteket is de sajnos évi hozzájárulást kell fizetni. Nem tudom megér-e pár szuper est 35 euró tagsági díjat. Kicsit csalódott vagyok. Úgy örültem, hogy végre valami ami igazán érdekel.

Kellemesen meleg van. Barátságos félhomály. Épp annyi zaj amennyi álomba ringathatna. Közben kattog az agyam.

Nem tudtam beszélni anyával, elmentek apuval Bükkszentkeresztre. Most 2 napot kell várnom. Még 3at aludnom...

Néha olyan elcseszettnek érzem magam. Mint egy kupac sz.r. Már egész jól el tudom játszani, hogy hej de magabiztos vagyok. Csak legbelül vagyok összefacsarodva. Egészen kicsire mint egy aszott mandula.

A fürdőben lelkiztem este Inesszel. Jó volt kiönteni végre a szívemet. Hogy mi a fenét tétováztunk idáig? Nem tudom. Kicsit félek megszeretni. Úgyis elmegyek nemsokára.

Hála rész

1. csend (                 )

2. répa (imádom az édes-friss ízét)

3. írás (Sokat segít. Néha csak úgy írok tele lapokat gondolkodás nélkül. Leírok mindent ami átfut az agyamon. Mint az őrült nő az Ópium-ban)

4. Mickael (Nem is tudom. Kicsit menekülhetnékem van. De nem szűnök meg csodálni a bölcsességét)

5. hugi a telefonban (Azért mert mindent kimondhatok. Akkor sem tűnik el az életemből ha vulgáris vagyok, összecsúszott, fellengzős, tombolós vagy épp élőhulla)

A múltkor igencsak megrengett az önbizalmam. Ez a bizonyos rengés az elcseszett német nyelvű telefonos interjú után következett be. És egybe esett a felmondásommal az épp aktuális munkahelyemen. (hű de nagyon sokadik felmondás)

Na azóta annyira padlón volt az önértékelésem(szándékos múlt idő :D), hogy abbahagytam az idegenek leszólítását, kivontam magam mindenféle szociális dologból és kétségbeesetten kapartam munka után, hogy bebizonyítsam magamnak milyen ügyes vagyok. Nem találtam.  Megijedtem, hogy a barátomat is elveszítem. Kétségbeesetten kutattam, hogyan legyek érzéki, misztikus, csupaszív, konyhatündér, meglepetésekkel teli barátnő.

Nincs túl sok kedvem őrületbe kergetni Mickaelt a folytonos rettegéseimmel. Meg aztán a végén addig rettegek, hogy nem vagyok elég jó neki míg tényleg nem leszek. És akkor elhagy. Hát ennyire praktikus rettegni. (Háttal nem kezdünk mondatot) Úgyhogy most gondolkodom.

Írok listákat.

Mivel vagyok elégedett? -nagyjából a testemmel(majd még szerzek valami izomzat-félét), a szexéhségemmel(egy állandó amire mindig lehet számítani viszont csak akkor pozitív ha van ki értékelje), a konyhai teljesítményemmel(lehetne rendszeresebb de összességében véve Marseille óta kifejezetten jó vagyok), babatudás(ebben jó vagyok csak nincs kin kamatoztatni. Adj egy kölköt demonstrálom), emberekkel való kapcsolatteremtés(kifejezetten elbűvölő tudok lenni ha akarok, a kapcsolat megtartásáról viszont inkább ne...), nyelvtudás(egyre több csak passzívodik rendesen. Mármint a francián meg a japánon kívül)

Csináltam motivációs táblákat. Felszólító mondatokból, színes ösztönző szavakból és megelevenedett álmokból.

Még jó, hogy írok blogot. Mert állítólag az segít.

Sőt mostantól írok 5 pontos hálarészt is. Mert az jó.

Hála rész:

1. Mickael

2. örökölt gének (nőiesen nézek ki még ha minden zsírt le is fogyok magamról, vagy akkor is ha épp többet eszem) ja meg a férfiak nyálcsorgatása az utcán (most komolyan, minek játszam meg, hogy kiakadok rajta, ha egyszer hízelgő?)

3. nagy tükrök a lakásban (sok mindenre jó)

4. szex

5. napocska:)

+1 tegnapi kiwi (vendégségben voltunk és "shame on me" de bizony különcködtem és csak salátát ettem meg KIWIT :) mert a háziasszony hozott nekem mikor látta, hogy nem eszem fagyit. Édes, nem? <3)

Volt megható telefonbeszélgetés minden családtaggal aki ott volt a magyar ballagáson.

Volt pánik az újabb francia családi ünnep miatt.

Volt önfeledt játék Elinával, Mickael unokahúgával.

Volt zavart mosoly célozgatásokra.

Volt lárma, zsivaly majd meghitt csend.

Volt újabb rosszullét.

És lett egy újabb nap.

Az úgy kezdődött, hogy szombatra hivatalosak vagyunk az unokahug szülinapjára. Így fogtuk magunkat (vettünk egy jó nagy levegőt, majd ezután kiderül mért) és irány Lyon gigaplázája.

Én egyszer voltam ott. Természetesen eltévedtem. Annyira sokkolt a tömeg, hogy fel sem fedeztem, hogy van ilyen nyomkodós interaktív térkép meg útbaigazító táblák itt-ott.

Most ketten voltunk. Én enyhén sokkos állapotban Mickaelbe kapaszkodva. A mozgólépcsőn a kezébe vette a fejemet (hát ez viccesen hangzik :D) és előadott egy kisebb megnyugtató beszédet. "Ne izgulj, nem lesz semmi baj, vigyázok rád" Az unokahug 6 éves lévén (na ebben most azért nem vagyok 100% biztos) a játékbolt felé vettük az irányt. Ki volt adva, hogy ugrálós labdát vegyünk. Nem volt Hello Kittys. Hogy én hogy rühellem a Hello Kittyt. Utána vettünk papírt nekem kreatívkodáshoz. Meg áfonyát és málnalevet meg salátát. Itt már jobb kedvem volt.

Ezekután jó sokáig keringtünk a pláza körül mire megtaláltuk a könyvtárat. A lépcsőkön már úgy lendítgettem fel a lábam mint aki meg akar halni. A könyvtárban találtam egy Dosztojevszkijt és egy olvasmányos angol nyelvű regényt. Fülig érő szájjal távoztunk (már ami engem illet) Fáradtan de boldogan szálltunk le a villamosról.

Gyors hálálkodás Mickaelnek amiért annyira utálja a shoppinglást mint én de kettesben mégis elviselhető, meg a könyvtárazásért amire valószínűleg kevés "fehér lovon lovag" szánna időt-energiát. Egyetértettünk, hogy nagyon jók vagyunk együtt. Majd szaladtunk mindketten haza a zsákmányainkkal olvasni.

Ha gyereket vársz, szoptatsz vagy emésztőrendszeri, daganatos betegséged van eszedbe ne jusson ugyanezt csinálni!

Zöld: alma, grapefruit, citrom (vízbe facsart citrom), narancs, vérnarancs, kiwi, ananász, mangó, sárgadinnye, görögdinnye, eper, ribizli, kökény, meggy, cseresznye, káposzta, kelbimbó, hagyma, retek, répa, saláta, cukkini, tök, spenót, spárga, brokkoli, karfiol, zeller, cékla, paprika, paradicsom, uborka

zöldtea, citromfű, menta, fahéj, gyömbér, rozmaring, curry, csípős paprika, erős pista, dijoni mustár (azt hiszem csak ebben nincs cukor)

Narancssárga:sovány hús, vörös hús, hal, máj, gomba

árpa, zabpehely, polenta (kukoricakása), barnarizs, teljeskiőrlésű tészta, teljeskiőrlésű péktermék, krumpli (mondjuk azt soha nem eszem), kukorica, bab, borsó, lencse

mozzarella, tej, natúr joghurt, tojás (leginkább a fehérje mert a sárgájában sok a kalória)

méz (cukor helyett) mandula (rágcsálnivaló), olívaolaj (főzéshez, salátához), egy-két kocka étcsokoládé

Piros:  cukor (és bármi amiben cukor van), tejföl, sajt, tejszín, liszt (kenyér,sütemények, pizza...) banán, barack, dió, mogyoró, aszalt gyümölcsök, majonéz, ketchup, vaj, olaj, zsír, zsíros hús, kókusz, lekvár, befőtt, konzerv (gyümölcs meg zöldség sem), magvak (dió), gyorskaját elvből nem eszem

Magyarázat

Zöld:  folyton cserélgetni kell, hogy változatos legyen, ezekből gyakorlatilag bármennyit lehet enni

Narancssárga: naponta egyszer kis mennyiségben

Piros: vendégségben (nem különcködünk), nagyon ritkán ha igazán megkívánjuk és a többi listán egyik sem elégíti ki az étvágyunkat (akkor valószínűleg a szervezetünknek éppen akkor erre van szüksége)

Minden nap meg kell lennie legalább egy fajta tejterméknek, egy keményítősnek, egy hús vagy halnak, egy citrusnak, egy almának, ettől különböző gyümölcsnek és legalább két fajta zöldségnek

Ja és igen, sport... A szex annak számít?

Tegnap este kisautóztunk, ma rajzszögeket válogattam szét szín szerint. :D Andris rengeteget autózott mikor kicsi volt. Esküszöm hiányzik a Bruuuuumbruuumbrumbrrrrummm. És egyik kedves elfoglaltságunk a testvéreimmel az volt, hogy órákig ültünk egy nagybödönnyi színes gyöngy fölött és szín szerint szétválogattuk. Ha hazamegyek ez lesz az első dolgom. Remélem a lego is megvan még.

Fogyok, fogyok, fogyok! Még csak negyedik napja eszem folyton a pozitív listából és már egészen jól érzem magam a bőrömben. Legutoljára Spanyolban ettem ilyeneket. De akkor szarul voltam lelkileg. Meg a klinikán 2 éve. Annál rosszabbul nem is voltam soha. Mondjuk vékonyabb se. A lényeg, hogy most élvezem nagyon. Azt leszámítva, hogy az agyam annyira rá van kattanva, hogy most csak ezen pörög. Valamin úgyis pörög mindig. Egyszer majd nem is fogok már csodálkozni rajta.

Most elmegyek valamerre. Nagyon kell nekem valami. Nem is jövök vissza. Vissza? Hova vissza? 

Zsong a fejem annyira tele van mindig. Aztán nem tudok tőle elaludni. Aztán elalszom mégis. Aztán rémálmokat alkot az agyam.

Anyuval és Esztivel utaztunk Lyonból Magyarországra kamionnal (?) Folyton éjszaka volt és megállás nélkül esett az eső. Megálltunk egy benzinkútnál a benzinkutas flörtölt velem. Sorozatgyilkos feje volt. Aztán elaludtam (dupla álom) és egy csatornában találtam magam. A fejem fölött sziklafal volt résekkel. És kígyók potyogtak rám. Pfuj. Aztán gumicukor békák. Zsebrevágtam párat és elkezdtem kimászni az egyik résen. Egy morgó kutyafej nézett rám vissza úgyhogy elment a kedvem a kimászástól. Aztán a nagymamám. Kihúzott a csatornából és még csak nem is csodálkozott mit kerestem ott.

Felriadtam, elújságoltam Micknek mit álmodtam majd visszazuhantam aludni.

A következőben Magyarországon voltam a szobámban. Mellettem apukám letaglózva kitágult pupillákkal meredt előre. Előttem egy 18 éves magyar csaj akit Mickael épp arra kényszerít, hogy palacsintát egyen. A csajt együtt raboltuk valahol útközben. Szuper.

Felriadva jól leteremtettem valóságos Mickaelt mindenért amit álombeli Mickael tett. Erre megkérdezte eszünk-e palacsintát reggelire?

Iszonyatosan görcsölt a hasam mikor felébredtem. Szóval pár perces görcsbe rándult testű ide-oda mászkálás és jajveszékelés után felhívtam a jobbik, okosabbik, megfontolt felemet (Mickaelt). Pár perc múlva beállított az imént említett hős egy zacskó gyógyszerrel. Aranyosan nem is nevetett nagyon rajtam amint "fóka-pózban" fetrengek és csúszva-mászva közlekedem. Pedig ezt még én is mulatságosnak találtam, igaz nevetni csak a gyógyszerek bevétele után egy fél órával tudtam rajta először. Mint kiderült a fent említett hős pedig csak azért nem nevetett mert az elmúlt éjszaka pókerezni volt és egyáltalán nem aludt. Mire a gyógyszer hatni kezdett gazdagabb lettem egy kanapén összegubózódott álomba szenderedett Mickaellel. Betakargattam, álmában mosolygott. Átaludta az egész napot. Mikor hajnalban felébredt és a karjaiba húzott kérdeztem tőle, mért pont én? Mért pont engem választott? Mért pont engem győzött meg? Mért nekem hoz most gyógyszert?  Összecsókolgatott és elment. Néztem ahogy a bőrdzseki takarta madárijesztő vállai eltűnnek a lépcsőfordulóban. Választ nem kaptam. Talán nem is fontos.

Iszonyatosan félek. Fogalmam sincs mitől. Nulla életkedv. Annyira nem érdekel semmi sem, hogy az elképesztő. Elkezdek hallgatni egy zenét, idegesít, kikapcsolom. Filmnek neki sem kezdek mert túl hosszú. Egy sorozatrészt többszöri nekifutásra sikerül (vagy arra sem) megnéznem és a végén már nem emlékszem mi volt benne. Az utóbbi hetekben nagyjából 8 könyvbe kezdtem bele és egyikben sem jutottam 3 mondatnát tovább. Megjegyzem azért hagytam abba mert az a 3 mondat sem tudom miről szólt. Csak olvastam újra és újra de hogy minek! Úgyhogy a sarokba vágtam. Ha a futásra gondolok sírni lenne kedvem. Ha a yógára üvölteni. Ha az életemre...annyira nem érdekel, hogy már meg sem mozdulok.

Csináltam zöldalmás töltött csirkét mézes-mustáros mártással. Isteni lett, istenien nézett ki és mulatságos volt elkészíteni :D Mick pont bejött mikor tömtem a csirkébe a tölteléket. Megállapodtunk, hogy ez azért kicsit abszurd. Ki a fene találta ki? Kicsit perverz lehetett. Ennél már csak a hurka jobb. Visszatölteni valakit a belébe, most komolyan?!

Nem tudom hogy jött az ötlet de almát tettem a bőre alá meg a csirke köré. És mindent érzésre csináltam a fűszerezéstől a töltelékig. Figyiszt a recepteskönyvnek! Ezt neked mérleg! És ezt neked Mickael! Na ugye, hogy lehet érzésre főzni. :)

Úgy volt Micknél alszom de rosszul éreztem magam és inkább hazamentem. Mivel nem tudtam aludni rögtönöztem egy egész éjszakás "How I met your mother" maratont. Reggel meg már nem akartam elaludni mert akkor biztos, hogy nem kelek fel 15hre és Ines-szel megbeszéltük, hogy turkálni megyünk. 19 eurót költöttem egy nadrágra, szoknyára, két felsőre, egy poncsóra és ruhaanyagokra. Olyan ügyesen spórolok, lehet még egy gyereket is fel tudnék nevelni. :D Kicsit elálmodoztam a bébiruhák előtt. Néha veszek belőle, csak úgy.

Este véletlenül beleakadtam egy magyar népzenébe. A szívemet kisírtam.

Most úgy ennék tonhalas barna tésztát. Nézegetnék régi családi fényképeket. Turkálnék ruhát. Szétterítenék anyagokat és színesceruzákat a nappaliban. Reggeliznék anyával a teraszon. Görkoriznék a Balaton parton. Táncolnék E.-vel a nappaliban. Megmasszíroztatnám apuval a vállam. Hallgatnám A. gondolatait. Elsírnám a bánataimat az elefántomnak a szétesős ágyamban.

Többet nevetek itt és talán boldogabb is vagyok de a haza, a haza, a haza...

Azt álmodtam, hogy egyszercsak már nem vörös a hajam. Egészen meglepődtem, hogy az én hajam ilyenekre képes. A henna elméletileg nem fakul és nem festhető. Talán nem tűnik ez olyan rémisztőnek de esküszöm ott és akkor nagyon az volt.

Aztán meg azt álmodtam, hogy kikötöztek egy asztalra anyuék dolgozószobájában és mindenféle érzékelőket tettek rám. Rátettek egy gépre ami azt vizsgálta miért ver gyorsabban a szívem mint az átlagnak és miért kapok alig levegőt. Apa bejött és majdnem leállította a gépet pedig már megvolt az eredmény. Arra ébredtem, hogy kiábálok apának, hogy ne nyúljon hozzá. Meg Mickael is erre ébredt.

Ezen kívül még egy álmom volt ahol nem kaptam levegőt és szólni akartam Mickaelnek de ő kémia érettségire készült Esztivel majd átváltozott az exemmé.

Kezdek aggódni, mert már napok óta gyorsan ver a szívem és alig kapok levegőt, mintha folyton pánikrohamom lenne. Mondjuk az elmúlt három napban ettem kávés csokihabot. Durva, ha a kávé van rám ilyen hatással. Tegnap még sírógörcsöm is volt. Bár Mickael szerint csak a kimerültségtől.

ápr. 9-16 pörgés, túlzásba vitt hasznos tevékenységek

ápr. 16- 20 mániákus tevékenységbe menekülés kimerülésig, reggeltől délutánig alvás

ápr. 20-22 mániákus pörgés, nem alvás (3 óra egy hétvége alatt)

ápr. 23 erősen behatárolt agykapacitás, depresszív hangulat, csapongó gondolatok

Eredetileg márciust írtam, a fene tudja miért. Szóval igen, április.

Felbecsülhetetlen Mick karjában elaludni. Kedves volt és megvárta amíg kibújom magam, kényelmetlen lesz és én fordulok el először. 3 órát aludtunk. Mick elaludt én meg a konyhában reggeliztem a bulimaradékokból úgyhogy nagy rohanás lett a reggelünkből. Futottunk a szavazókörletbe. Majd a vonathoz. Rossz jegyet vettünk de nem jött ellenőr. Éééés találkoztam Christinnel és Evannal. Christine Mickael apukájának a második felesége és Evan a gyerekük. "Vide grenier" volt ami annyit takar, hogy kint ültünk mindenféle játékokkal egy parkolóban és emberek jöttek és megvették ami kellett nekik belőle.

Evan 12 éves kissrác, komolykodva beszél, és nagyon hasonlít a többi Eskenazi-ra. Szeplős bőr, mandulavágású étcsoki barna szemek, sötétbarna haj. Érdekes mód Mickael teljesen kilóg a sorból külsőre. Majdhogynem kreol bőr, kerek csillogó szemek, kissé sasorr és érzéki "négerajkak" . A szem és hajszínét láttam a nővérén és az anyukáján. Az orrát is ha jól emlékszem. De a szemformáját nem. És a szája senkiéhez sem hasonlít. Az apukáját még nem láttam de állítja, hogy nem hasonlít rá sem.

Kevés gyerekkel (meg amúgy emberrel) találom meg a közös hangot úgyhogy magam is meglepődtem milyen felszabadultan szép napot töltöttünk együtt 3asban Mick, Evan és én. Mick ajándékozott nekem egy ölelős pihe-puha macit. Pont olyan színű a szőre mint a hajam.

Maud születésnapi bulija nagyon jól sikerült. Mindenkinek ízlett a sajttortám. Életem első sajttortája! És nagyon sok finom kaja volt, ami nekem önmagában elég a boldogsághoz. Mikor megláttam a répát, uborkát, retket, karfiolt meg a szószokat le is cövekeltem az asztal mellett. Aztán ottmaradtam míg az asztalan váltódott a feltét zöldségről sósra, sajtra, édesre. Egy kis időre hagytam csak el a helyem. Visszavonultam a szobába, Mickael utánam. Azt hitte már elég vodkát ittam ahhoz, hogy ráugorjak. Még nem. Viszont úgy csináltunk mintha először találkoztunk volna és szédületes szeretkezés lett belőle. Letörölhetetlen vigyorral és kipirosodott arccal vegyültünk vissza a népbe. De mivel a vodka önmagában is ezt a hatást éri el nálam iszogattam még és nemigen zavartattam magam.

Üzenet a régi önmagamnak: El nem tudod képzelni mennyivel felszabadultabb lettem!

Franciaországban élni nem valami rossz. Lyon az első hely, ahol nem érzem, hogy a világ végén vagyok eltemetve. Imádom a  lakásom. Lassan 3 hónapja, hogy külföldön vagyok. Életemben nem voltam ennyire szabad. Négy csodálatos hónap áll előttem. Arra használom amire akarom. És az apró örömök olyan boldoggá tesznek! Egy hang a telefonban, egy levél, egy nevetés, egy újonnan tanult szó, egy finom étel, egy férfi aki nővé tesz, barátságok amik nem halnak meg akármi is történjen. Ebből megtanultam, hogy felesleges halálra dolgozni magunkat, mert semmi sem kerül pénzbe mindezekből. 

Tény, hogy beteges dolog volt az esküvőmet tervezgetni (egyébként elkészültem az egész részletes tervvel) Először nem is értettem miért csinálom, egy friss kapcsolatban ilyen álmodozásokba merülni olyan mintha a szerelmünket akarnám lefejezni. De a rengeteg éjszakázás ráébresztett arra, mi a fontos. Utólag mindig kiderül, hogy akármilyen állatságot csinálok, előrevisz és nem véletlen. Mikor azon gondolkoztam, kiket hívnék meg meglepődtem, hogy rögtön láttam magam előtt az arcokat. A szív gyorsabb mint az agy. A boldogság pedig csak akkor teljes, ha van kivel megosztani. És én annyira boldog vagyok, hogy rengeteg mosolyom van. Mennyivel könnyebb így minden.