Napjaim

Az elmúlt napokban butának éreztem magam és nem idevalónak. Folyton kimerült voltam és elkeseredett, éjszaka sírva Mickaelt kerestem, hasztalan.

Tegnap este viszont rájöttem, hogy olyan vészesen sok tanulnivalóm nincs, ráadásul még mindig naprakész vagyok. Már abból amiből akarok. Töri előadásra nem járok be mert elég a vizsga előtt elolvasni az anyagot és az előadó olyan unalmasan beszél, hogy legszívesebben lekevernék neki egy pofont, hogy felébredjen. A  töri csoporton meg alig értek valamit mert németül van és kifejezetten töri szókincset sosem tanultam. Matekra nem készülök, mert már tanultam gimiben az anyagot és időpocsékolásnak tartom a már bevésődött technikák gyakorlását. Gazdaságtanra viszont előreolvasok meg utána is. Elég idegen még nekem a gazdaság de érzem, hogy egyre kevésbé. Politikán egyelőre csak figyelem a többieket mert valami egész fura logika szerint kell gondolkodni és nem tudtom összeegyeztetni a saját rendszeremmel. A nyelvórákat teljesen komolyan veszem és kiegészítem filmekkel meg könyvekkel otthon. Ma este volt a második angol szóbelim és már érzékelhetően jobb voltam mint az első alkalommal. :)

A többiek mindenhova bejárnak, minden feladatot megoldanak és mindent bemagolnak. A jegyeken izgulnak meg azon, hogy a tanár mit gondol a hozzászólásaikról. Próbálom megérteni őket, végülis csak 17-18 évesek.  Műveltek, jól beszélik a nyelveket és igazi mintadiákok akik tudják, hogy a tanár mit és hogyan akar hallani. És valószínűleg nagyobb a terhelhetőségük mint az enyém. Akármennyire is igyekszem elfogadni őket legbelül lenézem őket azért, hogy engem kevésbé intelligensnek tartanak mert nem passzolok bele az ő mintadiák képükbe. Az az érzésem a többség azért van itt mert sokat akar keresni ha felnő és ezért képes minden áldozatot meghozni és mindent amit mondanak neki gondolkodás nélkül megtenni.

Ma este nagyon fel vagyok pörögve. Szinte folyamatosan a maximumot kell kihoznom magamból ahhoz, hogy profitálni tudjak az itteni lehetőségekből és fejlődjek. Mickaelnek kell arra emlékeztetnie, hogy semmi rossz nincs abban, ha olyan könyvet olvasok ami pihentet, ha pár óráig nem csinálok semmit vagy este elalvás előtt filmet nézek. Szóval ma éjjel már szigorúan tilos bármiféle komoly témával foglalkoznom különben szétrobban az agyam. Jó lenne ha Mickael most itt lenne mert képelen vagyok valami pihentető elfoglaltságot kiötölni a túlmotivált agyammal.

Ma nem fáj ha nekimegyek az asztalsaroknak, nem hallom ha hozzámszólnak és az emberek nem látnak.

Fájdalmasan szépnek látok mindent, felfelé bámészkodva sétálok. Rácsodálkozom a fényre. Annyira szeretek, hogy szinte megsemmisít az érzés.

A szívem majd megszakad azért, hogy ezt megoszthassam valakivel aki megérti.

Mickael egy hetet maradt velem. Én iskolába jártam (már szeptember 3-ától komoly tanítás van) ő otthon várt. Reggel lábujjhegyen készülődtem és elindulás előtt homlokon pusziltam, ő mormolt egy "Bone Journée mon adorée"-t. Dél fele hazamentem ebédelni (ehhez először fel kellett ébresztenem durmoló Mickelt) Majd vissza az egyetemre és este Mickael vidított fel és segített leállítani a pörgést. Otthon már csak mi voltunk és semmi más nem számítot. Este Mickael karjaiban aludtam el, ő pedig még hajnalig olvasott. Rengeteget nevettünk és meglepően jól működött a Mickael-Ági páros.Sírtam mielőtt hazament és az ágyat túlontúl nagynak éreztem.

A nagyon fehér lakásom azóta már színesebb lett. A falon vannak kis zászlóim, Mickaellel közös terveink és a példaképeim (Angela Merkel, Margaret Tatcher és Madeleine Albright. És Angelina Jolie mert egy újságban találtam egy képet róla és végülis sok gyereke van és Ensz Menekültügyi Főbiztosság különmegbízottja, régebben pedig jószolgálati nagykövete is volt) Azóta van már cserepes bazsalikomom és rózsaszín virágos kisnövényem. Minden konyhai cuccom színes, a zuhanyfüggönyömön halak vannak, a wc-men pingvin, van nagy tükröm és kis sütőm.

Múltkor ráakadtam egy eldugott kis boltra ahol jó áron szereztem színes hippinadrágot. A vörös hajam miatt egyébként sem veszek el a tömegben, a színes ruháim pedig még feltűnőbbé tesznek. Annyira élvezem az életemet, hogy átszellemült mosollyal a fejemen mászkálok mindenfele és az emberek mosolyognak rám az utcán, az egyetemen, a boltban. Egyensúlyban érzem magam és kézben tartom a dolgokat.

A szociális életemet a sciences po-n kívül élem. Ott izgalmasabbak az emberek és egyébként is jobb szeretek sokfele lenni. Segít a lényegre koncentrálni.

Még mindig szeretem megdöbbenteni az embereket úgyhogy hangoztatom, hogy nemsokára anya jóval később pedig francia elnök leszek. (szerintem nem én vagyok a hibbant mikor a gyerekvágyam kinyilvánítása után a szőkecsaj azt kérdezi: "akkor minek jöttél a sciences pora?")

Volt orvosi látogatás, nagyon aranyos nénikkel. Azt mondták már a problémáim többsége csak emlék és annyi maradt hátra, hogy megszokjam a "jól vagyok" énemet. Így már nem is olyan helytálló  a blog neve.

Az első sulis hetem meglehetősen kalandosra sikeredett. Nappal ismerkedtem az új évfolyammal, többé-kevésbé részt vettem a "kötelező" informálós programokon de leginkább bankba, postára, telefon és internet után rohangáltam. Ember legyen a talpán aki kiigazodik a francia adminisztrációs rendszerben. Azóta is csodaként élem meg, hogy mindent sikerült egyedül elintéznem. Az első héten még felújított a tulaj a lakásomban, úgyhogy nem tudtam még beköltözni így minden este másnál couchurfingeztem. A sorozatos izgalmaknak köszönhetően időm sem volt pánikolni vagy Mickael távollétén szomorkodni.

Hétvégére pedig már be is költözhettem a vakító fehér, hiányosan felszerelt, szuper biztonságos lakásomba. Mickael még aznap este érkezett. 3 lepedő alatt aludtunk mivel takarónk nem volt és a párnahuzatba pulcsikat tömködtünk. Wc papírt hál' isten hagyott itt valaki. Én csak papírszalvétával meg pain au chocolat-val készültem mert tudom, hogy Mickael ezek nélkül egy napot sem bírna ki.

A hétvégét boltból ki boltba be túrával és hurcolkodással töltöttük. Amíg Mickael aludt pékségbe mentem és lemértem mennyi idő a "Fac de Lettres". 15 perc, Ami nagyon jó hír mert talán megoldható, hogy angol szakra járjak a Sciences Po-val egyidőben. (Nagy nehezen jelentkeztem is bár az elején az istennek sem akarták elintézni nekem a titkárságon. És bár megígérték, hogy jeleznek e-mailben azóta sem írtak semmit. Szóval még csak azt sem tudom felvettek-e. Az órarendemről meg halvány lila fogalmam sincs) Vasárnap megnéztük a "spectacle de lumiere"-t. Szerintem nagyon megindító volt, persze Mickaelnek mindenben csak az az igzi ami Lyonban van.. De azért neki is egyre jobban tetszik Nancy.

Nancy, spectacle de lumiere, light show, fényfestés

Szerda reggel fél 9. Mickael alszik, én piacra készülődöm. Alig várom már, hogy görögdinnyét lássak és napocskát. 

Nyáron egy hónapig otthon voltunk együtt Magyarországon. 1-2 hét volt míg belerázódtam és utána nagyon élveztem. Legtöbbször csak heverésztünk a hőség elől a házban elbújva és lelkesen főzőcskéztem Mickaelnek és a családnak. De kaptam romantikus vacsorát a szobában gyertyákkal és virágcsokorral és eltöltöttünk egy csodás hétvégét Budapesten és búcsúzkodtunk filmbeillően a reptéren.

Én még egy hónapot maradtam miután Mickael hazarepült. Találkoztam nagyon szerethető emberekkel és csak szívtam magamba az életerőt a szeretetet és anya pozitív energiáit. Meg bőröndöt pakoltam heteken keresztül aminek köszönhetően mindenem de mindenem megvan.

Augusztus 16-án jöttem Lyonba busszal. Most egy kis kínait bilincseltek meg és szállítottak le a német határnál, merthogy nem voltak papírjai. Kicsit megrázó volt, sokáig ellenkezett és kétségbeesetten kiabált kínaiul. Senki sem értette. A buszsofőrök kifejezetten bunkók voltak. Időnként kedvem támadt arcon ütni a fiatalabbikat a felháborodott-felsőbbrendű-"azt hiszi vicces" beszólásaiért. A mellettem ülő nő tündéri volt. Anyura hasonlított és Bécstől Strasbourgig beszélgettünk kis alvásszünetekkel. Elvált, van egy 17 éves fia és most oda-vissza utazgat Magyarország és Franciaország között míg el nem dönti kiköltözik-e a francia pasijához. Nagyon szép volt a lelke. Szerettem vele beszélgetni.

Mickael vörös rózsával várt a buszállomáson. Mosolygós, szikrázó szemekkel.

Még aznap éjjel "covoiturage" (együttautózás) után futkostunk mert az istennek sem találták meg a hidat amin találkoznunk kellett volna. Majd egy rettentő kényelmetlen éjszakai utazás után hajnali 5-kor már Nancyban voltunk. Reggel fáztunk, napközben szédelegtünk a fáradtságtól és a hőségtől. De együtt szorongtunk az autóban, összebújva fáztunk és kézen fogva szédelegtünk. Tulajdonképpen édes mindegy  jót vagy rosszat élünk-e meg. Ez gyönyörű így is úgy is. 

Már a harmadik lakás tökéletesnek bizonyult. Szeretnivaló idős házaspár magyarázta mennyire jó ez egy lánynak. A nagypapi összekomált Mickaellel. Az óvó szeretetről beszélt, könnyek csillogtak a szemében, az én megértően bólogató drágámnak. Elköszöntünk, elaludtunk egy parkban, megnéztünk még egy lakást és végül visszamentünk aláírni a papírokat a csillogó szemű bácsihoz. Aki felajánlotta, hogy segít költözni, megkérdezte milyen bútorokat szeretnék (még felújít mielőtt beköltözöm) és olyan édesek voltak a feleségével, hogy majdnem a nyakukba ugrottam a boldogságtól.

Couchsurfinggel oldottuk meg a szállást és jobban nem is sikerülhetett volna. A pasinak Lagunája volt (ez egy autó bőrülésekkel és felemelhető tetőrésszel) ezzel furikázott minket, átadta nekünk a szobáját, rendelt nekünk vacsorát. Mickaellel órákig elemezték a pókert meg a focit. Magunkra hagyott romantikázni. Laurent igazán jófej.

A visszautas covoiturage fergeteges volt. Kis arab nő és a férje hoztak minket vissza Lyonba. Közben meséltünk egymásnak és fejtörőket oldottunk meg, politizáltunk és filozofáltunk. Szinte elrepült az a 4 óra. 

Most Lyonban pihizünk. Kettesben. Boldogan. Megnéztük a Jack Nicolson-Jessica Biel filmet, azt amelyikben 2 percre előre látja a jövőjét, azt amit nem tudtam otthon végignézni mert indultunk Budapestre a buszhoz. Tegnap az Iron Lady volt műsoron. Mickael szépen megkért ne legyek én soha ilyen mint Margaret Thatcher.

Jaj még egy álmot el akartam mesélni. Helyszín: valami bozótos erdő. Szereplők: Mickael, én, medve, róka.

Történet: Láttunk egy nagy medvét az erdőben. Tulajdonképpen Maci volt, a Mickaeltől kapott Maci nagyban, igaziban. Ugyanolyan vöröses szőrrel, barátságos kis pofival. Eltűnt a bozótosban és megjelent, nekemrontott egy kis vörös róka. Kiabáltam Mickaelnek, hogy segítsen de rám sem bagózott és visszautasította a lehetőséget, hogy egy róka bármiben is veszélyes lenne rám nézve. Összefeszítettem az állkapcsát a kezemmel mert utánam kapdosott (mármint a róka nem Mickael) és egyszercsal átalakult Andris-Evanná (öcsém Andris, Mickael öccse Evan) Felcsatolta a görkorcsolyát a lábaira és kigurult az útra. Összevissza száguldozott és az istennek sem akart kitérni az autósok és a kerékpárosok elől akik nemtetszésüket szitokszavakkal és nagy dudálással adták tudtunkra.  Hát persze, egy róka miért is ismerné a Kresz szabályokat? Én a kezemet tördeltem aggodalmamban. Mickael viszont még mindig halál nyugodt volt és állította, hogy semmi baja sem lesz a rókagyereknek. De lett. Beleszaladt egy autóba aminek nem volt már ideje kikerülni és nagyon furcsa pózba rándulva feküdt az aszfalton, a gerince pedig nagyon nem oda és úgy hajlott ahova kellett volna. Túl sok irányba görbült egyszerre. Én tiszta rosszul voltam. Azzal a félelmemmel keltem fel, hogy pocsék szülők vagyunk.

Mivel csütörtökön nincs semmi konkrét teendőnk szerda este mikor tervezgettük a heti program végét erről nem is beszéltem. Mickael pedig ...Tadadadamm ... kétségbeesve kérte, hogy azért hadd lásson csütörtökön is és legalább egypusziért menjek át. :)))

Úgy látszik nagyon jót tesz nekünk, hogy nem alszunk együtt. Így nyáron nem rajongok az ágyáért mert túl meleg és hiába szellőztet mindig mielőtt megyek, azért füstös is. És valahogy nem is szeretek együtt aludni. Úgyhogy még ha későn is de mindig hazamegyek aludni. Ha meg már otthon alszom a felkelés utáni órákat is külön töltjük. Nekem jó mert van időm elkészülődni és az önbizalmamon sokat dob, hogy Mickael már csak a végeredményt látja. Mickaelnek is jó mert a felébredés utáni órákban aktívan ébredezik. Ezt ő magányos tevékenységként műveli. Mivel elég szótlan és nincs magánál hát én is jobban kedvelem távol tudni magam.

Ha ott vagyok de ő feldúlt igyekszem a legtávolabbi helyiségbe (Helység vagy helyiség? Erről mindig eszembe jut Margit néni :D Csaltam ám mert utánanéztem most melyik a helyes. Nem mindegy :D) menni amíg nem csillapodnak az érzései. Az én érzékenységemmel iszonyat fárasztó és felkavaró olyan emberek közelében tartózkodni akik épp intenzíven éreznek. A kezdetekben még az egymás iránt érzett intenzív szeretetünk is nagyon kimerített. Most már kevésbé, ehhez hozzá lehet szokni.

Kedden egész éjjel remegett a gyomrom az idegességtől. Vagy talán az izgalomtól, hiszen mindjárt utazunk!!!

És addig még adunk "Magyar vacsorát" és megyünk a nagy-nagy Plázába (ahol mindig eltévedünk és én végig rettegem az egészet a tömeg miatt) Listákat írtam egész éjszaka, hogy rendszerezzem valahogy a fejemben uralkodó káoszt. Meg Takács Nóra Hogyan legyek jó nő videóit nézegettem. Mármint végignéztem. Az összeset. Na most már nagyon jó nő leszek. Amint sikerül az átvirrasztott éjszaka alatt szerzett tudást átültetnem a gyakorlatba.

Reggel 8-kor már elég sz.rul éreztem magam. Kivilágosodott és nagyon-nagyon fáradt voltam már. Majd jött a "felkéselném magam csakhogy megszűnjön ez az érzés" érzés. Megfelelőnek találtam a pillanatot ahhoz, hogy bevegyek pár gyógyszert. Sosem szedem őket mert a rendszeresség nem az erősségem így inkább teljesen lemondtam róluk. A helyzet súlyossága viszont megkövetelte, hogy tegyek valamit így beszedtem belőle 6-ot (nem túl erős, ha minden igaz növényi alapú idegnyugtatók)

Utána elmúlt a kibírhatatlan érzés, viszont a fáradtság is. Volt még előttem egy egész délelőtt a nagy-nagy bevásárlásig (Pláza) szóval nagyjából 3x átöltöztem, hajat csináltam vagy egy órán keresztül és szem alatti karikákat tűntettem el igen hosszan. Az eredmény: még mindig csak Ági. A jónőséghez vezető út azt hiszem hosszabb lesz :D

Végre-végre elérkezett a megbeszélt időpont Mickaellel találkoztunk a villamos megállóban (Semmi reakció a hosszan kidolgozott külsőmre. Semmi. Még csak egy "csinos vagy" sem)

A plázában már teljesen el voltam szállva. Nem féltem az emberektől. Meggyőződésem volt, hogy sérülhetetlen vagyok és, hogy az egész csak illúzió. Végig vigyorogtam, Mickkel mindent megkritizáltunk. Nem vettünk neki fürdőgatyát mert drága mint...nagyon. Viszont egy kisebb vagyont elköltöttünk a Fnac-ban (könyvesbolt). Kaptam tőle könyvet! :) Ezt most így utólag összekötöm azzal, hogy mondta: nagyon büszke magára amiért ilyen jó pókerben. Az én kis cápám :D (így hívják a jó pókereseket)

Végigjártuk az egész bevásárlóközpontot és az istennek se találtuk A helyet ahol Esztinek meg Andrisnak ajándékot akartam venni. Mick már kezdett kételkedni, hogy nem csak a képzeletem szüleménye-e A hely. A hatalmas élelmiszer boltban elfelejtettem lemérni a gyümölcsöket úgyhogy mehettem vissza. Egyedül a tök veszélyes futószalagon (Mozgólépcsőként funkcionál. Én mindig orra vagy hanyatt akarok esni rajta)

Megetettem Mickaelt szendviccsel (Én direkt ettem előtte, hogy jobban bírjam. Mézes mustáros csirkét csinálam rizzsel és isteni volt.)  És akkor Hopp egyszer csak ott volt A bolt!

Mikor hazaértünk félholtan fetrengtünk a nappaliban. Aztán szeretkeztünk is de nemigen voltam jelen még a gyógyszerek miatt. De hát ez velem néha gyógyszerek nélkül is előfordul.

A hétfői Vacsora érdekesre sikeredett. Maud salátát csinált. Az a nagyon fodros saláta, aminek kicsit csípős íze van sonkával, tagliatelle tésztával, szárított paradicsommal, parmezán sajttal. Nekem ez volt a kedvencem. Na itt kellett volna megállnom mert a gyomromnak szokatlan tészta miatt már így is szokatlan megterhelést kapott az emésztőrendszerem.

Mi Mickaellel aszalt barackkal és mandulával töltött borjúsültet alkottunk körítésként tejszínes sajtos krumplival. Nem kifejezetten meleg nyári időjárásnak megfelelő étel. Kicsit kóstoltam csak meg de nekem túl édes és túl nehéz volt.

Emilie kétféle desszertet tálalt. Az egyik valami tiramisu szerűség volt de igazából köze nem volt hozzá. Gondoltam kieszem belőle a barackot de végül a krémet is megettem. A másik gyümölccsel olvasztott Tagada eprek. Ezek iszonyat édes cukor borítású pillecukrok. Na ebből kikapartam a barackot és annyi.

Mindezek után M-mel még képesek voltunk szexelni amit én így utólag már nem is értek hogyan. Én ugyanis úgy éreztem magam mint akit megmérgeztek. Egész éjjel és másnap szenvedtem, szódabikarbónát ettem, gyömbér teát és almaecetet ittam hozzá és átkoztam azt a pillanatot mikor az "ugyanmár ezt egyszer meg kell kóstolni" gondolat beúszott az agyamba.

Szombaton Buzi Felvonulás volt. Inesék ezalkalomból itthagyták nekem Julient. A srác haláli, egyszerűen imádom. Társalogtunk, főztem neki ebédet, ő hozott nekem gyümölcsöt meg jégkrémet és megtalálta a gyufát ami után már hónapok óta kutatok.

Vasárnap meg Apák Napja <3 Bár én szentül hittem, hogy nem létezik csak Zamárdiban ahol apu találta fel még az oviban direkt a szüreteléshez igazítva, őszre. Nagyon jót beszélgettünk, "sok bepótolnivalónk van" érzésem volt. Egészen elérzékenyedtem. Ez még csak tovább fokozódott mikor M. fényképalbumát nézegettem.

Úgy látszik most már kevésbé vagyok visszafogott "mindent 100x végigondolok mielőtt lépek" személyiség. Mickael beszólt mosogatásnál. Már megint. Nem tudtam, hogy ez egy egész tudomány. Kiakadtam azon, hogy még mindig nem jó neki ahogy csinálom úgyhogy egy erélyesebb mozdulattal az arcába küldtem a habos löttyöt. Utána mondjuk alig győztem bocsánatot kérni.

M. rosszul lett tegnap és nagyon erős gyógyszert kellett bevennie. (remélem nem a mosogatás incidens miatt) 24 óráig el van szállva tőle. Elég mókás és egyben ijesztő is. Bármit megtennék, hogy segítsek rajta. Olyan tehetetlennek érzem magam. Egyre csak fogy pedig álítja, hogy ugyanannyit eszik és legutoljára januárban láttam ilyen rosszul (bár az enyhébb volt) mikor meglátogatott Magyarországon. Nagyon aggódom. És hibásnak is érzem magam, mióta együtt vagyunk biztos többet nyugtalankodik értem; pénzügyek, családalapítás meg most az utazás miatt is. Vagy a franc tudja. Szerinte ennek most nem volt kiváltó oka. Szerintem mindennek van.

Folyton azon kapom magam, hogy kismama honlapokba feledkezem. És sorra gyártom a praktikusnál praktikusabb babaváró listákat. Terhes nős silány minőségű komédiákat nézek. Babaruhákat tervezgetek és gyereknevelési taktikákat dolgozom ki. Nem iszom alkoholt, mégha épp menstruálok sem. A napi zöldség-és gyümölcsbevitelemtől némely chips evő kamasz már sokkot kapott volna. Újra és újra számolom a 9 hónapot. (Végülis lehet, hogy épp MA estem teherbe) Lejátszom a fejemben a pillanatot amikor megtudom, hogy babát várok. A pillanatot amikor elmondom Mickaelnek, hogy babát várunk. Azt amikor az agyára megyek a terhes hiszti miatt. Amikor először fogjuk a kezünkbe Őt. Elképzelem, hogy Neki én az leszek mint anyu nekem... A filmekben ilyenkor szoktak teherbe esni a nők.

Egy Aquaparkban voltunk, az egész család. Nyertünk egy halom élelmiszert és annyit tarthattunk meg belőle amennyi megmarad miután lecsúszunk az egésszel (úgy családilag) a nagycsúszdán. Micsoda marhaság. A nagy része csúszás közben kirepült a csúszdából. Pedig voltak gyümölcsök meg zöldségek és keksz, csoki, sütik, nagy kilós kenyér.

Álmodtam, ha nem lenne egyértelmű.

Sikerült hajnali 1-kor lefeküdnöm és délelőtt kilenckor keltem fel. Nagyon régóta ez volt az első átaludt éjszakám. Boldog voltam ma. Sütött a nap, fújt a szél, meleg volt. Kukoricakásával töltött cukkinit ettem és lecsót kukoricakásával meg tejbe(grízmentes)kukoricakását fahéjjal. Mickaellel kihúztunk pár dolgot az "utazás előtt elintéznivaló" listáról.

Tegnap megmutatta nekem a "10 fontos dolog amit szeretnék megélni" listáját. Mára én is csináltam. Összehasonlítottuk. Megint csak meg kell állapítanom, hogy összepasszolunk. Szép az élet.

Elaludtam M. karjaiban az ukrán-francia focimeccsen. Pedig izgalmasan kezdődött. Elhalasztották a villámok és az árvíz miatt. Aztán mégiscsak a szokásos, semmi rendkívüli foci lett belőle. Én mindenesetre nagyon jót aludtam rajta. A félidőben hazamentem a saját ágyamba. Az mégiscsak kényelmesebb és füstmentes. Úgy nézem a franciák nyertek. Jól van, Mickaelnek jó kedve lesz holnap.

Megőrülök annyira haza akarok már menni! Itthagynám a gyümölcsös boltot (pedig ha elfelejtem a pénztárcámat csak 5 perc amíg visszarohanok érte) és a jó időt, a szuper kis lakást, a fele ruhatáram, a varrt babát, még a nyelvkönyveimet is. Sőt már ott tartok, hogy Mickaelt is könnyedén. Se türelmem se kedvem nincs hozzá. Már két napja túl fáradt ahhoz, hogy bármit is kezdhetnék vele. Ez az én honvágy alaphangulatommal keverve robbanásveszélyes. Hatványozottan problémás vagyok, pont most amikor az én türelmemre és együttérzésemre lenne szükségünk. M. a szememre vetette, hogy az egymás támogatása dolognak kölcsönösnek kéne lennie...Ajjh, nincs kedvem kapcsolatban élni.

Amint közeledem az ajtóhoz pánikolni kezdek. Gyümölcsöt kéne vennem a boltban. De nem tudom megközelíteni az ajtót. Mégpedig ha nem tudom megközelíteni az ajtót akkor nem tudok kimenni rajta, nem tudok boltba menni gyümölcsöt venni. Minek következtében nem tudok gyümölcsöt enni! Éhes vagyok :(

I'm so fucking retarded.

Anyával sikerült összehoznunk egy másfél órás telefonbeszélgetést :D Utána mondjuk csak bámultam ki a fejemből. Hihetetlen mennyire lefáraszt a kommunikáció. Ennél már csak az készít ki jobban ha társaságban kell lennem.

Mickaellel vasárnap angolra váltottunk. Néha már annyira elegem van a franciából, hogy összegabalyodik a nyelvem és hisztizni lenne kedvem. Vagy bármilyen más nyelvet beszélni. Magyarul elég csekély szintű társalgásra lennénk képesek és a némethez is csak annyiban tud M. hozzájárulni, hogy: Das ist gut. Most elképzeltem ezzel azért ellennénk egy darabig :D Az angol fárasztóbb és szokatlanabb mint a francia. Megállapítottam, hogy még mindig igen csak szűkös kis szókinccsel rendelkezem.

Nagyon hiányzik már a görkorizás. Mindenhol csak úgy lóg rajtam a hús. A fenekem vagy 10 centivel lejjebb van mint ahogy kellene neki lennie. És a combomnak nincs comb formája. Én más sportra ugyan nem vagyok kapható. Bár ha lenne rá lehetőségem gogo táncolnék vagy rúdtáncolnék vagy balettoznék.

Csak most látom, hogy milyen kis szürke lett ez a beszámoló. De szürke idő van és szürke hangulatom van. Még mindig jobb mint a mélykék vagy a bíborvörös.

Na mégsem lesz baba. Éppcsak végeztem a babakelengye listával, a kórházban szüléshez táska listával és az alapos ismeretbővítéssel (én még csak kész gyereket láttam, azt eddig nem tudtam mit kell kezdeni vele a szülés előtt és közvetlenül utána) de elpakolom későbbre. A rongybabát elsüllyesztettem az anyagdarabos táskába és sírtam, sírtam. Erre logikus magyarázat nincs elvégre így is úgy is jól alakulnak a dolgok. Valószínűleg nem is ez az utolsó esélyem :)

Felébredés után begyógyszereztem a nagyon görcsölő hasamat. Megjelent M. és nagyon aranyos társalgást folytattunk és nagyon boldog vagyok, hogy ilyen jó kis csapat vagyunk.

Hálarész

1. Mickael <3

2. édesanya a legjobb barátnő <3

3. még 17 nap és utazunk!!!

4. milyen jó lesz viszontlátni az egész nagy családomat <3

5. és a barátaimat végre végre <3

Varrtam egy szép nagy színes tatyót hazautazáshoz. És babafejet-lábat-kezet. Csak még nem áll össze mert a testéig nem jutottam el. Ezt a haslakónak csinálom. Mármint a babának aki majd minket választ és eldönti mikor akar jönni és majd a hasamat fogja lakni. Aztán kimászik (reményeim szerint a saját erejéből és még a köldökzsinórt is elharapja magának) Ezek után megérdemli a rongybabát amiért fehérre szurkáltam az ujjaimat.

A néni (csak feltételezem a recsegés alapján) nagyon sokat mászkál az emeleten. Egész nap hallottam amint "nnnnyiiiííííi, iii, nnnnnyííííiii".

Ezt a napot csendesen egymagamban töltöttem. És jó volt csak most már hiányzik M. De ő most dolgozik és nem lehet zavarni tehát jó leszek elálmosodom és holnap lesz M. :)

Vasárnap anyák napjázni voltunk Mickael anyukájánál. Csináltam sajttortát "Joyeuse Journée des mamans" felirattal. Amit majdnem otthon hagytam. És egyébként is helyesen "Bonne Fete des Meres" lenne. Pánikoltam az "És mit szoktál főzni a fiamnak" kérdésre. Játszottam fárasztó, ennivalóan édes Elinával. Aki szerint kicsi a mellem. Megnéztünk 400 csapnivaló amerikai nyaralás képet...jaj.

Szokásos sírógörcs a fáradtságtól. Mért is nem elég 3 óra alvás?? Majd sehova sem vezető veszekedés Mickaellel a lelki problémáimról.

Végigaludtam az egész hétfőt. Hajnali kettőkor felkeltem salátát enni. Aztán délután kettőkor megint felkeltem salátát enni. Eszembe jutott pár frappáns visszavágás a vasárnapi veszekedéshez. Mivel hétfő volt már jelentősen veszítettek a frappánsosságukból.

Mickael este keresett, hogy mi történt velem. Eljött értem, átmentünk hozzá. Megnéztük a "Chateau Imbulant" vagy "Maison Imbulante" (?) második részét. Helyenként homályos de nagyon elragadó japán rajzfilm.

Mickael keresett nekem könyvet. Olvastam a könyvet. M. pókerezett. M. hajnali háromkor elmagyarázta nekem a pókert. Még mindig nem értem a pókert.

Ottaludtam és jó volt. Reggel kiosontam és hazamentem a tejfölért. Csináltam Hortobágyi Húsos palacsintát. M. nagyon szeretett érte. Ettünk. Ő a művemet én salátát. A hasamat simogatta mikor búcsúölelt. Erről eszembe jutott, hogy a francba, fennáll a veszély, hogy baba lesz. Majd megnyugodtam, hogy ha lesz hát lesz.

Hálarész

1. már csak 3 hét

2. van zellerem :)

3. M. nagyon kedves volt (bár sikerült rendesen megbántanom azzal, hogy közöltem vele:sarokba szorítva érzem magam attól, hogy jön Magyarországra és most legalább 3 hétig nem hagyhatom el, mert ott a repülőjegy)

4. türkizkék póló Amerikából

5. a babák aranyosak (csak sírnak és nincs több átaludt éjszaka és nincs "Pause" gomb rajtuk)

Hurrá hurrá megvan a repülőjegy!!! :)))) Lehet, hogymár június 25-én elindulunk és egyet alszunk Genfben. Június 26-án koradélután pedig már Budapesten leszünk!!! A látszat ellenére ez csak visszafogott lelkendezés. Mickael nem engedélyezte a szívből jövő kitörő örömet mert tudja, hogy utána visszazuhan a hangulatom; lejjebre mint volt. De az utazás előtti héten már joggal szétvethet majd az öröm. (és Mickael engedélyével) Úgyhogy csendben örvendezek és írok bőröndlistát és elképzelem milyen lesz...és nagyon-nagyon jó lesz! :)

Álmomban Tatabányára vonatoztunk családilag plusz Mickael plusz KisEszti (?) És én magassarkúban kimásztam a vonat hátuljára. Aztán vissza.

Meggyléről is álmodtam. Problémás lesz cukormentes változatot beszerezni.

És a Sciences Po-s angol tanárról is álmodtam. Mickael irritálóan jól beszél angolul és irritálóan tudatában van ennek. Folyton kritizálja a kiejtésemet minek következtében most még inkább nem merek szólalni. Fogalmam sincs mi lesz velem ősztől. Ha valaki bebizonyítja nekem, hogy sz.r a kiejtése rögtön a nyakába ugrok.

Volt goffriparti és nagyon jól sikerült. Ráadásul Mickael megígérte, ha bedobom az osztriga témát a barátainál a legközelebbi ebéden és ő elsütheti a viccét kapok "plusz két gyerek bónuszt". Ez azt jelenti, hogy kettővel több gyerkőcünk lesz mint amennyiben megegyeztünk. A kérdés már csak az, hogy ő nullának veszi az amennyiben megegyeztünket vagy kettőnek?? Kettőnek már találtunk nevet. Az megegyezés, nem?

Meredni a sötétbe. Folyton pánikolni, fura gondolatokat és hangokat hallani a fejedben, túl sokat egyszerre. Elfáradni amint belekezdesz valamibe.  (minden fáraszt ami színes, beszél vagy egyéb hangokat ad ki, gondolatokat ébreszt...bármi ami csak úgy van) Félni az emberektől, a naptól, érzésektől, gondolatoktól, emberektől (tudom ez már volt de nagyon félni az emberektől) hangtól, mozdulattól. Érzelmi hullámvasút (amit valami eszeveszett irányít és te még csak arról sem dönthettél be akarsz-e szállni vagy nem) Minden napot kihívásként élni meg. Holtfáradtan a kattogó agyadat hallgatni alvás helyett. Az időt nézni abban reménykedve, hogy a nap gyorsan eltelik. Sírni nem tudod miért. Nem sírni csak nagyon fájni. Fáj az élet érzés (ezt nehéz elmagyarázni. Fáj látni és hallani és érezni még levegőt venni is. És fáj a napfény meg a hangok és minden ami miatt meg kéne mozdulni. Nagyon fáj lenni)

1. elsőre csalódást okozó de végülis egész jó kis "dühfánk" már tervezzük a hazautat és akkor ehetek sokminden mást is! És találkozhatok mindenkivel! Írtam listákat, hogy mit fogok enni, meg csinálni és hol meg kivel.

2. olyan szép ahogy a fűzöld leveleket fújja szél és csillog rajta a nap

3. élve hazakeveredtem egy koncentről ami sz.r volt

4. Mickael olyan érett , jó illata van és sok időt töltöttünk együtt és nagyon jól beszél angolul jobban mint én amitől komplexusos leszek de azért büszke vagyok rá. És izmos bár nem igazán tudom honnan jön neki (meg feledékeny b.sszus most tényleg nagyon dühös vagyok rá) De sírtam a vállán és sírni jó. Gondolom, merthogy ha nem tudok akkor már nagyon nagy baj van.

5. abszint (ha sok vizet iszok rá még másnapos sem leszek. Csak verekedős. Jó feszültséglevezető)

Az elmúlt napokban már nem tudom mi történt. Kánya bánja (ez nem tudom honnan jött. Bár nagyon honvágyam van és megint Csík zenekart hallgatok.) A lényeg, hogy amit nem írok le az nem is történt meg. Ilyen rövid az agyam. Most már mindegy.

Viszont emlékszem, hogy tegnap sírtam Mickaelnek, hogy "Haza akarok menni" és hogy "Az anyukámat akarom". Mentségemre szóljon, hogy....oké nincs mentségem. Ilyen vagyok.

És sok taccost ettem mostanában. El is lennék ha csak ez lenne a világon. Meg korpovit és azért alma is és joghurt és sok husi...éhes vagyok. :D

És mérges vagyok. Mickaelre. Mert tegnap azt mondta holnap lerendezzük a hazautat. És a tegnap holnapja a ma. És az a  *** Mickael elfelejtette!!! (nem írom ki,majd őt szidom, úgy sem érti) És elment röplabdameccsezni. Én meg vettem magamnak fánkot bosszúból. Egyrészt mert nem szereti ha nélküle eszek valami jót másrészt meg mert mérges vagyok és a fánk jó ötletnek tűnt. De nagyon light volt. Cukor nélküli kakaópor a tetején, kevéssé cukros krém belül, teljesen zsiradékmentes tészta...most hogy így belegondolok tulajdonképpen nekem való! Vettem Micknek kiengesztelő sünisütit. Az után amit holnap kap tőlem majd ki kell engesztelnem valahogy, hogy helyre álljon a béke.

Az anyád ragyogós csillaga! (káromkodásnak hangzik nem? :D szerintem hatásos)

Moriarty: Jimmy (https://www.youtube.com/watch?v=ARNqMlfhyRs&feature=fvwrel) lassúztunk rá M-el a szobában. Aztán újra meghallgattuk és együtt énekeltük a szövegét. Mickaelnek nagyon szép hangja van. Tulajdonképpen jól hangzik mikor együtt énekelünk.

Eldugult a Wc. Volt éjféli pisiséta 4-esben(M., Maud, Emilie, én) az én lakásomba. Ines még ébren volt de annyira kimerült a 12 órás munka miatt, hogy nem igazán követte a társalgást.

Ittam egy kis abszintot. Igazán lelkes voltam egész este. Meg kötözködős. Ha jól emlékszem Mickael kapott pár pofont. Meg valami olyasmi is rémlik, hogy a mellkasát püföltem. Nem mintha lenne annyi erőm, hogy bárkinek is fájdalmat okozzak. Meg úgy rémlik sokat nevettünk. Azon, hogy még az ágyról sem tudom lelökni.

3órát aludtunk pizsoma meg minden nélkül. Hajnali fél 4kor teljesen frissen reggeliztünk a konyhában a csodaférfival.

Majd behúzott függönyös, sírós, ágyban evős napom lett. Még egy szakítós levelet is sikerült elküldenem amire nagyon nem vagyok büszke. Mickael még az előtt beállított hozzám (2kg almával <3) mielőtt olvasta volna. Tiszta ideg voltam de egy idő után átragadt rám a jókedve és a nyugalma.

Döbbenet. Jóleső megállapítás. Leheletnyi fájdalom. Egy cseppnyi nosztalgia. Zavarodottság. Idegenérzés. Ez az újra és újra előkerülő -ki a fene vagyok, már megint?!- kérdés.

Gondolom én, hogy ami változott szép lassan változott de én ilyen hirtelen döbbenek rá és tágra nyalt ( nyílt :D) szemekkel csodálkozom.

Nézek a tükörbe. Bámulom magamat és ANNYIRA más mint az összes eddigi tükörképem. Hosszú vörös haj. Mikor lett ez ilyen hosszú? És ilyen vörös? És mióta nem göndör?? Mintha még szélesebb lenne a csípőcsontom mint eddig. Eltűnt a hájam. Meg az összes izmom is! 

Belülről nőbb vagyok. Talán jobban ismerem a külső világot. A belső világomat is de még mindig nem igazodom ki rajta. Még mindig összerezzenek ha becsapódik egy ajtó. Ébren virrasztok míg zaklatott rémálmokba nem ájulok a fáradtságtól. Bólogatok ahelyett, hogy nemet mondanék. Előfordul, hogy piszkosul nincs kedvem élni. Fáradtan és részegen tisztábban látok mint alapállapotomban. Alapállapotomban annyi minden kavarog a fejemben, hogy egynapi gondolatkavalkádommal megtölthetném a Holdat. Márha üreges lenne.

Reménytelen a helyzet. Ha most is ilyen gátlásos mindenféle ideg-és lelkiproblémás vagyok miféle csődtömeg lehettem eddig?!