Jaj még egy álmot el akartam mesélni. Helyszín: valami bozótos erdő. Szereplők: Mickael, én, medve, róka.
Történet: Láttunk egy nagy medvét az erdőben. Tulajdonképpen Maci volt, a Mickaeltől kapott Maci nagyban, igaziban. Ugyanolyan vöröses szőrrel, barátságos kis pofival. Eltűnt a bozótosban és megjelent, nekemrontott egy kis vörös róka. Kiabáltam Mickaelnek, hogy segítsen de rám sem bagózott és visszautasította a lehetőséget, hogy egy róka bármiben is veszélyes lenne rám nézve. Összefeszítettem az állkapcsát a kezemmel mert utánam kapdosott (mármint a róka nem Mickael) és egyszercsal átalakult Andris-Evanná (öcsém Andris, Mickael öccse Evan) Felcsatolta a görkorcsolyát a lábaira és kigurult az útra. Összevissza száguldozott és az istennek sem akart kitérni az autósok és a kerékpárosok elől akik nemtetszésüket szitokszavakkal és nagy dudálással adták tudtunkra. Hát persze, egy róka miért is ismerné a Kresz szabályokat? Én a kezemet tördeltem aggodalmamban. Mickael viszont még mindig halál nyugodt volt és állította, hogy semmi baja sem lesz a rókagyereknek. De lett. Beleszaladt egy autóba aminek nem volt már ideje kikerülni és nagyon furcsa pózba rándulva feküdt az aszfalton, a gerince pedig nagyon nem oda és úgy hajlott ahova kellett volna. Túl sok irányba görbült egyszerre. Én tiszta rosszul voltam. Azzal a félelmemmel keltem fel, hogy pocsék szülők vagyunk.
