Vasárnap anyák napjázni voltunk Mickael anyukájánál. Csináltam sajttortát "Joyeuse Journée des mamans" felirattal. Amit majdnem otthon hagytam. És egyébként is helyesen "Bonne Fete des Meres" lenne. Pánikoltam az "És mit szoktál főzni a fiamnak" kérdésre. Játszottam fárasztó, ennivalóan édes Elinával. Aki szerint kicsi a mellem. Megnéztünk 400 csapnivaló amerikai nyaralás képet...jaj.
Szokásos sírógörcs a fáradtságtól. Mért is nem elég 3 óra alvás?? Majd sehova sem vezető veszekedés Mickaellel a lelki problémáimról.
Végigaludtam az egész hétfőt. Hajnali kettőkor felkeltem salátát enni. Aztán délután kettőkor megint felkeltem salátát enni. Eszembe jutott pár frappáns visszavágás a vasárnapi veszekedéshez. Mivel hétfő volt már jelentősen veszítettek a frappánsosságukból.
Mickael este keresett, hogy mi történt velem. Eljött értem, átmentünk hozzá. Megnéztük a "Chateau Imbulant" vagy "Maison Imbulante" (?) második részét. Helyenként homályos de nagyon elragadó japán rajzfilm.
Mickael keresett nekem könyvet. Olvastam a könyvet. M. pókerezett. M. hajnali háromkor elmagyarázta nekem a pókert. Még mindig nem értem a pókert.
Ottaludtam és jó volt. Reggel kiosontam és hazamentem a tejfölért. Csináltam Hortobágyi Húsos palacsintát. M. nagyon szeretett érte. Ettünk. Ő a művemet én salátát. A hasamat simogatta mikor búcsúölelt. Erről eszembe jutott, hogy a francba, fennáll a veszély, hogy baba lesz. Majd megnyugodtam, hogy ha lesz hát lesz.
Hálarész
1. már csak 3 hét
2. van zellerem :)
3. M. nagyon kedves volt (bár sikerült rendesen megbántanom azzal, hogy közöltem vele:sarokba szorítva érzem magam attól, hogy jön Magyarországra és most legalább 3 hétig nem hagyhatom el, mert ott a repülőjegy)
4. türkizkék póló Amerikából
5. a babák aranyosak (csak sírnak és nincs több átaludt éjszaka és nincs "Pause" gomb rajtuk)
