A hétfői Vacsora érdekesre sikeredett. Maud salátát csinált. Az a nagyon fodros saláta, aminek kicsit csípős íze van sonkával, tagliatelle tésztával, szárított paradicsommal, parmezán sajttal. Nekem ez volt a kedvencem. Na itt kellett volna megállnom mert a gyomromnak szokatlan tészta miatt már így is szokatlan megterhelést kapott az emésztőrendszerem.
Mi Mickaellel aszalt barackkal és mandulával töltött borjúsültet alkottunk körítésként tejszínes sajtos krumplival. Nem kifejezetten meleg nyári időjárásnak megfelelő étel. Kicsit kóstoltam csak meg de nekem túl édes és túl nehéz volt.
Emilie kétféle desszertet tálalt. Az egyik valami tiramisu szerűség volt de igazából köze nem volt hozzá. Gondoltam kieszem belőle a barackot de végül a krémet is megettem. A másik gyümölccsel olvasztott Tagada eprek. Ezek iszonyat édes cukor borítású pillecukrok. Na ebből kikapartam a barackot és annyi.
Mindezek után M-mel még képesek voltunk szexelni amit én így utólag már nem is értek hogyan. Én ugyanis úgy éreztem magam mint akit megmérgeztek. Egész éjjel és másnap szenvedtem, szódabikarbónát ettem, gyömbér teát és almaecetet ittam hozzá és átkoztam azt a pillanatot mikor az "ugyanmár ezt egyszer meg kell kóstolni" gondolat beúszott az agyamba.
