Tegnap óta az egész belsőm remeg. Minden porcikám. Megállás nélkül.
Pizsoma napot tartottam. Reggel el kellett mennem mosógép zsetont venni a házibácsihoz. Felkaptam egy pulcsit a pizsomámra meg felvettem a bakancsom.Jó érzés volt. Viszont nem mostam. A francia papírjaim fölé kényszerítettem magam, szenvedtem felette pár órát, majd feladtam. Az ideges remegés nem segít a koncentrálásban.
Aztán ebédeltem. Még a delet sem vártam meg vele. majd fél kettő körül másodszorra is ebédeltem. Az adrenalin túltengésem falja az energiát. Az emelt adag energiabevitel után is gyenge voltam. Az egész délutánt átaludtam és ha kényszerítettek volna sem tudtam volna megmozdulni.
Este sikerült franciát és németet tanulnom. Sőt még angolra is készültem és a filozófiára is elolvastam az újabb adag fura szöveget.
Az igazgató küldött köremailt, hogy lehet német-francia babysitternek jelentkezni. Nem tudom akarok-e.
Most Amélie-nél kellene lennem, a lakásavatón. Kint esik, sötét van és csönd. Bent ideges agresszió, mehetnék (de hova?), üvöltenék (de nem szokásom).
Nem értem miért most, miért itt, miért így. Nem szabad elkezdeni a miérteket keresni. Tudom.
Kongó üresség. Értelmetlenné torzított kérdések csapódnak a falnak.
