Ezt csináltam eddig a szünetben:
Kibabáztam magam. Mickael unokahúga két hónapos :) Megetettem, csodáltam órákon keresztül és elaludt rajtam. Az anyai ösztönöm elcsitult. Sokkal jobban érzem magam és megbékéltem a "majd egyszer lesz gyerekünk nekünk is" tervvel. Mickkel sokat viccelődünk azon, milyen lesz. Egyébként gügyögött a babának :D El nem tudtam volna képzelni, hogy ilyesmire vetemedik :D
Örvendeztem, hogy Mickael családja egyöntetűen kedvel engem. Elina, a nagyobbik unokahuga folyton rajtam lóg, Jön utánam bármerre megyek, nyúz rámmászik meg ütöget (szeretetből persze) és nagynéninek szólít. Laetitia, a testvére a terveinkről faggat, az esküvőt sürgeti. Sylvie, Mick anyukája szépségemnek szólít, a legjobb falatokat adja nekem. Az apukája is nagyon aranyos. Tegnap este elvitte a családot kínai étterembe és egy csomót kérdezgetett az életemről. Megígértette velem, hogy szólok neki ha Mickael nem viselkedik jól :)
Csodálkoztam, hogy Mickael még jobban szeret mint egy hónapja. Egyre jobban csillognak a szemei, több dolgot megoszt velem, többet cukkoljuk egymást Mindig megérint mikor elmegy mellettem. Megkérdezi hova megyek mikor felállok, mire gondolok mikor szótlan vagyok, mit csinálok, mit szeretnék csinálni, hogy érzem magam. Kitalálja mi billentett ki a lelki egyensúlyomból. Vett nekem körtét, almát meg salátát mire jöttem :)
Írtam egy halom beadandót. Úr isten töriből meg fogok bukni. Nem lesz diplomám. Munkanélküli leszek aztán hajléktalan.
Szép idő van, Mickael rajongásig szeret, az egyetem messzinek tűnik, szép minden.
