Marina az újdonsült barátőm. Ukrajnában született, Németországban élt és folyékonyan beszél oroszul, németül, angolul és franciául. Amikor először találkoztam vele négyszemközt, egy szombat délután nem győztem magamhoz térni a megdöbbenéstől, hogy milyen sok a közös bennünk. Lakberendezéses boltban bohóckodtunk, antikváriusnál könyvekben gyönyörködtünk és gagyogtunk egymásnak kicsit olaszul. Legközelebb már nála voltam, aztán átjöttünk hozzám internetes gazdaságtan órát nézni.
Tegnap estére Marina meghívott "Kelet Erópai Party"-ra, kedvesen részletezve az e-mailben, hogy ne aggódjak, ez nem olyan buli lesz amit elvből kerülök. És tényleg fantasztikus volt. Csak öten voltunk: Jani a finn srác (aki az angolt, a németet és a finnt anyanyelven beszéli!), Thomas a cseh (életemben nem láttam ennyire intelligens, közvetlen, érdeklődő és kedves emberi lényt mint ő), Florian a francia (legalább volt még valaki rajtam kívül aki alig bírta követni a német nyelven folyó társalgást), Marina és én.
Egész este nevettünk, utoljára Alexáékkal éreztem magam ilyen jól. Ettünk Bortsch-ot (nem biztos, hogy így írják) Marina csinálta és még életben vagyok (vasárnap dél fele) szóval ennél többet ne várjunk egy háborús kajától, nem igaz? :D Levesnek készült de inkább olyan lett mint valami rózaszín főzelék tele felismerhetetlenségig elszíneződött zöldségekkel. Meg ettünk pogácsát is de az nem volt vicces mert én csináltam....szóval az még jó is volt. :) Utána híres embereket írtunk fel papír cetlikre, húztunk és ki kellett találnunk, hogy kik vagyunk. Majd paródiákat néztünk politikusokról (ugyanaz a hangulat mint régi baráti körömben de teljesen más érdeklődési kör :D) és csárdást és Chaplint. Fantasztikusan boldog vagyok azóta, hiányzott nagyon ez az élénk ironikus egymás szavába vágós, viccelődös beszélgetés. Olyan fajta teljes szívből nevetős este volt, ahol érzed, hogy a vicceiteket senki más nem találná viccesnek és ez nagyon összekovácsol. (Pont mint régen)
