vasárnap reggel: Kegyetlen dolog vasárnap reggel felkelni. :( A kávéra gondoltam és sikerült sírás, depresszív hangulat és dühös karcsapások nélkül kikászálódnom az ágyból. Végülis egész hangulatos volt. Mickael nagyon aranyos volt, ahogy nem akart kikelni az ágyból és folyton visszahúzott a mellkasára, hogy várjunk még egy kicsit. A villamosmegállóból láttam a napfelkeltét! Még viccelődni is volt kedvünk. Mickael feltett a vonatra és "gusztustalanul boldog szerelmespár búcsúja a pályaudvaron"-t játszottunk mindennel ami ezzel együtt jár: zsepilebegtetés, csókdobás és elkapás, szívecskeformálás kétkézzel, rajtad tartom a szemem ne ismerkedj a melletted ülő pasival mutogatás, szívre tett kéz és átszellemült mosoly. :D
Paul Bocuse: Na mit láttam a vonatablakból?? A Paul Bocuse éttermet! Mickael a héten azon poénkodott az apukájával, hogy oda menjünk enni. Ügyesen még csak nem is sírtam erre az emlékre. Viszont a kezembe került a kis herceg könyv és beleolvastam. Azon nehéz nem sírni. minden egyes mondat Mickaelre emlékeztet. Tavaly januárban ajándékozta nekem. A szobámban feküdtem a mellkasán, összegömbölyödve a meleg takaró alatt és ő felolvasta nekem az egész könyvet. A legelső lapon ez áll Mickael miniatűr, határozott írásával: Hercegnőm, egy apró ajándék mert meg tudtál szelídíteni: A Te Kis Herceged.
özönvíz: Délben érkeztem meg Nancyba. Úgy zuhogott mintha dézsából öntenék. Eleinte a hajam felszívta az esőt de mire hazaértem már csorgott a fejemen a víz :( Élmény volt a bőröndöt áthurcolni a vízfolyásokon.
postaláda: A postaládám televolt újságokkal (amiket aztán sosincs kedvem elolvasni) és kaptam képeslapot Lorkától (svédül szóval még nem értem de majd lefordítom) és levelet Lilitől! Lili még rajzolt is, kitettem a falra alig várom, hogy megmutathassam valakinek. Egészen megjött a kedvem a Budapestre költözéshez. Már mennék is csak még nem lehet.
cigiszag: Elkezdtem kipakolni a bőröndöt és mivel a nagyja rögtön a mosásba megy szagolgattam, hogy mennyire büdös. Persze cigiszaga van mindenemnek. Ettől meg sírhatnékom. Ha Mickael meghal meggyújtok egy black Benson and Hedges cigarettát. Attól olyan mintha velem lenne. (Paris szivart gyújtott mikor az öreg professzor szeretője meghalt.) Múltkor mikor elsétáltunk Mickaellel egy építkezés alatt lejátszódott a fejemben milyen lenne, ha rámzuhanna egy betontömb. Gyorsan végetért. Aztán elképzeltem, hogy csak Mickaelre zuhan. Mickael azt mondta nem vagyok normális, hogy ilyeneket képzelek el és hogy légyszíves ne ilyenekre gondoljak már mikor sétálunk. Különben is milyen kedves, hogy a kezét fogom és közben azt képzelem el, hogy szétloccsan az agya az aszfalton.
