Most, hogy a hőn vágyott politikai tanulmányaimat végzem bármit szívesebben csinálnék mint ezt.
Láttam a buszon postás nőt. Szeretnék postás lenni. Elég korán kezdhetnek és kicsit fárasztó lehet de én érdekesnek találom. Ráadásul ezeken a gyönyörű francia utcákon mennek végig minden nap. Jó...ha esik vagy fagy kevésbé lehet mulatságos.
Jógaoktató is lennék. De úgy érzem ahhoz nagyon öregnek kell lenni (Vagy legalábbis bölcsnek) Anyu most jógatáborban van és úgy de úgy mennék vele én is. Szeretnék elmélyülni, hallgatni és csöndnapot.(Ha egyszer lesz gyerekem valami furfanggal bevezetem a havi egy csöndnapot.)
És persze családot. Miért élünk ha nem azért, hogy átadjunk mindent a kis másainknak? (Mert másolatok, de mások) Az egyetem nem túl családcentrikus. Mintha elfelejtették volna mi a fontos, hogy miért is szeretnénk egy jobb világot.
Szóval ahogy kikerülök ebből a sciences po világból (2 év...azért ez sok ha azt nézzük, hogy nagyon nem a helyemen vagyok) foglalkozhatok azzal amivel szerintem érdemes. Ez a túlélős hozzálásom az egyetemhez újra meg újra felveti a kérdést, hogy megéri-e? Megéri-e ha a szívem mélyén leginkább családanya és háziasszony szeretnék lenni? (Majdnem annyira szeretném, hogy ráutalnám magam a családi támogatásokra és a gyermekeim apjának a keresetére)
Az egyetem nekem önbizalom és biztosíték. Önbizalmat ad, hogy fel merjem vállalni a véleményem. Például mondhatom, hogy "Igen értem mit mondasz mert a Sciences Po-n én is így tanultam (te tökkelütött), de én nem értek ezzel egyet." Szeretnék pénzügyileg független lenni úgy, hogy közben ne kelljen olyan munkát végeznem amit rühellek (mint például azok amiket edddig volt szerencsém kipróbálni diploma hiányában) Ez a diploma pedig annyit jelent, hogy egész biztosan találok munkát akármilyen válogatós is vagyok.
Fura mi? Az ember mindig mást akar mint ami van. (Vagy csak én?)
A kis telhetetlen. Elfogadás, Agi. Tanulj elfogadást.
Más: ma sikerült (beköltözésem óta másodszorra) megszólaltatnom a füstjelzőt. Májat sütöttem és még csak oda sem égettem! Nem értem. A füstjelzőnek ijesztő, éles hangja van. Mint egy madár ami fájdalmában sikít. Még mindig a sokkhatás alatt vagyok kicsit.
