Írtam emlékeztető listát, hogy el ne felejtsem ezeket:
mozi: Szombat este össze-vissza fetrengtem és már nem voltam tanulós állapotban. Kicsit szenvedtem (látványosan) aztán megkértem Mickaelt csináljunk valami emlékezeteset. És akkor kiválasztatott velem egy filmet. A koreai tetszett a legjobban: In another countrey. Korán odaértünk ami kész döbbenet mert mindig mindenhonnan késünk (soha sem az én hibámból mellesleg) így lesétáltunk a folyópartra. El akartuk kötni a német zászlós tutajt, körbehajózni vele a Földet, egymást a vízbe lógatva halat fogni. Visszasétáltunk a mozihoz. Én már a film tizedik percénél röhögőgörcsöt kaptam. Innentől kezdve kommenteltük egymásnak a filmet.
-Basszus ez annyira szar, hogy sehogysem jó.
-És már megint ugyanaz a párbeszéd. A szövegkönyvíró nem erőltette magát halálra.
-Meghalok! Hány órája vagyunk bent a teremben? Nem csak másfél órás a film!?
-Mért röhögnek ezen az emberek? Mért van rajta megint ugyanaz a ruha?
-Mi értelme van ennek?! A jegyzetelő kiscsaj minek van egyáltalán benne??
-Hát én nem tudtam, hogy egy filmet ennyire el lehet cseszni. Kényszerítették, hogy forgasson!?
-És mégcsak nem is koreaiul beszélnek hanem rosszul angolul.
-Ági, legközelebb én választok filmet.
-Legalább sosem fogjuk elfelejteni.
-Te is azon gondolkozol, hogy láttál-e már rosszabbat? Még én is keresek a fejemben...te, ez egy nagy pillanat! Életem legrosszabb filmje.
Ebből a videóbol nem derül ki szerintem de erről a filmről van szó.
https://www.youtube.com/watch?v=eYwxpcuyuG0&feature=player_embedded#!
Hazafelé nem tudtunk magunkhoz térni a döbbenettől. Valami csak volt benne ami jó! De nem.
Annyira elgondolkodtam, hogy csak az utolsó pillanatban láttam meg a sarkon elénkkanyarodó tüsszentő kutyát. Ugrottam egy hatalmasat, síkítottam majd percekig össze-össze görnyedve, röhögve mentem tovább. Mindeközben bolondul fújt a szél és még esett is.
Ez már így túl hosszú, úgyhogy folytatom a listát a következőben.
