Az első sulis hetem meglehetősen kalandosra sikeredett. Nappal ismerkedtem az új évfolyammal, többé-kevésbé részt vettem a "kötelező" informálós programokon de leginkább bankba, postára, telefon és internet után rohangáltam. Ember legyen a talpán aki kiigazodik a francia adminisztrációs rendszerben. Azóta is csodaként élem meg, hogy mindent sikerült egyedül elintéznem. Az első héten még felújított a tulaj a lakásomban, úgyhogy nem tudtam még beköltözni így minden este másnál couchurfingeztem. A sorozatos izgalmaknak köszönhetően időm sem volt pánikolni vagy Mickael távollétén szomorkodni.
Hétvégére pedig már be is költözhettem a vakító fehér, hiányosan felszerelt, szuper biztonságos lakásomba. Mickael még aznap este érkezett. 3 lepedő alatt aludtunk mivel takarónk nem volt és a párnahuzatba pulcsikat tömködtünk. Wc papírt hál' isten hagyott itt valaki. Én csak papírszalvétával meg pain au chocolat-val készültem mert tudom, hogy Mickael ezek nélkül egy napot sem bírna ki.
A hétvégét boltból ki boltba be túrával és hurcolkodással töltöttük. Amíg Mickael aludt pékségbe mentem és lemértem mennyi idő a "Fac de Lettres". 15 perc, Ami nagyon jó hír mert talán megoldható, hogy angol szakra járjak a Sciences Po-val egyidőben. (Nagy nehezen jelentkeztem is bár az elején az istennek sem akarták elintézni nekem a titkárságon. És bár megígérték, hogy jeleznek e-mailben azóta sem írtak semmit. Szóval még csak azt sem tudom felvettek-e. Az órarendemről meg halvány lila fogalmam sincs) Vasárnap megnéztük a "spectacle de lumiere"-t. Szerintem nagyon megindító volt, persze Mickaelnek mindenben csak az az igzi ami Lyonban van.. De azért neki is egyre jobban tetszik Nancy.
Nancy, spectacle de lumiere, light show, fényfestés
