Ma nem fáj ha nekimegyek az asztalsaroknak, nem hallom ha hozzámszólnak és az emberek nem látnak.
Fájdalmasan szépnek látok mindent, felfelé bámészkodva sétálok. Rácsodálkozom a fényre. Annyira szeretek, hogy szinte megsemmisít az érzés.
A szívem majd megszakad azért, hogy ezt megoszthassam valakivel aki megérti.
