Kedden egész éjjel remegett a gyomrom az idegességtől. Vagy talán az izgalomtól, hiszen mindjárt utazunk!!!
És addig még adunk "Magyar vacsorát" és megyünk a nagy-nagy Plázába (ahol mindig eltévedünk és én végig rettegem az egészet a tömeg miatt) Listákat írtam egész éjszaka, hogy rendszerezzem valahogy a fejemben uralkodó káoszt. Meg Takács Nóra Hogyan legyek jó nő videóit nézegettem. Mármint végignéztem. Az összeset. Na most már nagyon jó nő leszek. Amint sikerül az átvirrasztott éjszaka alatt szerzett tudást átültetnem a gyakorlatba.
Reggel 8-kor már elég sz.rul éreztem magam. Kivilágosodott és nagyon-nagyon fáradt voltam már. Majd jött a "felkéselném magam csakhogy megszűnjön ez az érzés" érzés. Megfelelőnek találtam a pillanatot ahhoz, hogy bevegyek pár gyógyszert. Sosem szedem őket mert a rendszeresség nem az erősségem így inkább teljesen lemondtam róluk. A helyzet súlyossága viszont megkövetelte, hogy tegyek valamit így beszedtem belőle 6-ot (nem túl erős, ha minden igaz növényi alapú idegnyugtatók)
Utána elmúlt a kibírhatatlan érzés, viszont a fáradtság is. Volt még előttem egy egész délelőtt a nagy-nagy bevásárlásig (Pláza) szóval nagyjából 3x átöltöztem, hajat csináltam vagy egy órán keresztül és szem alatti karikákat tűntettem el igen hosszan. Az eredmény: még mindig csak Ági. A jónőséghez vezető út azt hiszem hosszabb lesz :D
Végre-végre elérkezett a megbeszélt időpont Mickaellel találkoztunk a villamos megállóban (Semmi reakció a hosszan kidolgozott külsőmre. Semmi. Még csak egy "csinos vagy" sem)
A plázában már teljesen el voltam szállva. Nem féltem az emberektől. Meggyőződésem volt, hogy sérülhetetlen vagyok és, hogy az egész csak illúzió. Végig vigyorogtam, Mickkel mindent megkritizáltunk. Nem vettünk neki fürdőgatyát mert drága mint...nagyon. Viszont egy kisebb vagyont elköltöttünk a Fnac-ban (könyvesbolt). Kaptam tőle könyvet! :) Ezt most így utólag összekötöm azzal, hogy mondta: nagyon büszke magára amiért ilyen jó pókerben. Az én kis cápám :D (így hívják a jó pókereseket)
Végigjártuk az egész bevásárlóközpontot és az istennek se találtuk A helyet ahol Esztinek meg Andrisnak ajándékot akartam venni. Mick már kezdett kételkedni, hogy nem csak a képzeletem szüleménye-e A hely. A hatalmas élelmiszer boltban elfelejtettem lemérni a gyümölcsöket úgyhogy mehettem vissza. Egyedül a tök veszélyes futószalagon (Mozgólépcsőként funkcionál. Én mindig orra vagy hanyatt akarok esni rajta)
Megetettem Mickaelt szendviccsel (Én direkt ettem előtte, hogy jobban bírjam. Mézes mustáros csirkét csinálam rizzsel és isteni volt.) És akkor Hopp egyszer csak ott volt A bolt!
Mikor hazaértünk félholtan fetrengtünk a nappaliban. Aztán szeretkeztünk is de nemigen voltam jelen még a gyógyszerek miatt. De hát ez velem néha gyógyszerek nélkül is előfordul.
