Tegnap a buszon egy kisbaba annyira szeretetre vágyóan sírt. Az anyukája egy fiatal cicababa volt és kiült az arcára a "hagyj békén, nem igaz,hogy folyton akarsz valamit" Már annyira kellett egy gyerek, hogy csak ennyire voltam attól, hogy elvegyem az övét. Hogy lehet egy iyen tündéri kislányt hanyagolni?? Mickael mondja,hogy egyszer még börtönben kötök ki a gyerekmegmentési mániám miatt. Ez valamennyire visszatart. Habár a börtönben lehet olvasni.
Ma a boltban láttam egy nálam őrültebb nőt! Úgy örültem neki. Én feltűnésmentesen vásárolgattam mint akármelyik másik ember aztán beálltam a sorba mint akármelyik másik ember ő meg egy egész monológot adott elő a kasszánál. Először is odavágtatott és mondta, hogy ő dolgozott úgyhogy megérdemli, hogy elénk vágjon. Az előttem levő gyorsan fizetett és lelépett. Jön az őrült nő hozzám; kérdezi, fáradt vagyok-e? Mondom, nem sietek, ha annyira akar menjen csak. (Naná, hogy fáradt vagyok. Ki nem fáradt vásárlás után?) Még csak addig jutottam a mondatban, hogy nem sietek erre ő: Jaj hát maga nem is francia! Ezen én megsértődtem, mert nem igaz, hogy még mindig akcentusom van! (Mickael nem segít "elveszteni" mert szerinte "charmant") Már nagyon elegem volt a nőből ezekután pedig képes volt angolra váltani amit rühellek. Én ugyanis tudok franciául meg angolul is, ők viszont a jó ég tudja minek erőlködnek az angollal ha úgysem megy.
Az incidens feldobott. Mókás volt, azt el kell ismernem. Olyan jó volt hazaérni az újabb adag zöldség-gyümölcs pakolmányommal! Csináltam is magamnak főtt brokkoli, répa, zellergumó köretet.Tudnék ennél izgalmasabbat is főzni de most nincs kinek.
Ágy, maci, kávé nagyon jó itt.
