Mickael egy hetet maradt velem. Én iskolába jártam (már szeptember 3-ától komoly tanítás van) ő otthon várt. Reggel lábujjhegyen készülődtem és elindulás előtt homlokon pusziltam, ő mormolt egy "Bone Journée mon adorée"-t. Dél fele hazamentem ebédelni (ehhez először fel kellett ébresztenem durmoló Mickelt) Majd vissza az egyetemre és este Mickael vidított fel és segített leállítani a pörgést. Otthon már csak mi voltunk és semmi más nem számítot. Este Mickael karjaiban aludtam el, ő pedig még hajnalig olvasott. Rengeteget nevettünk és meglepően jól működött a Mickael-Ági páros.Sírtam mielőtt hazament és az ágyat túlontúl nagynak éreztem.
A nagyon fehér lakásom azóta már színesebb lett. A falon vannak kis zászlóim, Mickaellel közös terveink és a példaképeim (Angela Merkel, Margaret Tatcher és Madeleine Albright. És Angelina Jolie mert egy újságban találtam egy képet róla és végülis sok gyereke van és Ensz Menekültügyi Főbiztosság különmegbízottja, régebben pedig jószolgálati nagykövete is volt) Azóta van már cserepes bazsalikomom és rózsaszín virágos kisnövényem. Minden konyhai cuccom színes, a zuhanyfüggönyömön halak vannak, a wc-men pingvin, van nagy tükröm és kis sütőm.
Múltkor ráakadtam egy eldugott kis boltra ahol jó áron szereztem színes hippinadrágot. A vörös hajam miatt egyébként sem veszek el a tömegben, a színes ruháim pedig még feltűnőbbé tesznek. Annyira élvezem az életemet, hogy átszellemült mosollyal a fejemen mászkálok mindenfele és az emberek mosolyognak rám az utcán, az egyetemen, a boltban. Egyensúlyban érzem magam és kézben tartom a dolgokat.
A szociális életemet a sciences po-n kívül élem. Ott izgalmasabbak az emberek és egyébként is jobb szeretek sokfele lenni. Segít a lényegre koncentrálni.
Még mindig szeretem megdöbbenteni az embereket úgyhogy hangoztatom, hogy nemsokára anya jóval később pedig francia elnök leszek. (szerintem nem én vagyok a hibbant mikor a gyerekvágyam kinyilvánítása után a szőkecsaj azt kérdezi: "akkor minek jöttél a sciences pora?")
Volt orvosi látogatás, nagyon aranyos nénikkel. Azt mondták már a problémáim többsége csak emlék és annyi maradt hátra, hogy megszokjam a "jól vagyok" énemet. Így már nem is olyan helytálló a blog neve.
