Na szóval újabban rettegek a férfiaktól. Erről kicsit nehéz nyilatkozni mert ahogy így fejtegetem már érzem is, hogy ez megint valami fura dolog. Illetve a saját barátomtól nem félek.(Kivéve ha hirtelen mozdulatot tesz, felkiált, szarkasztikus vagy rosszkedvű mert akkor igen.) De őt egyébként sem sorolom semmilyen kategóriába. Habár férfinak férfi. És még milyen...
Férfi állatokat nagyjából csak akkor látok mikor átmegyek Mickaelhez. Máshova nemigen merek menni, merthogy az imént említett férfi állatok veszélyesek. Ezek lent leledzenek a bárban, bár előtt, zebrán, járdán, mindenfele! És füttyögetnek meg köszönnek meg megjegyzéseket tesznek. Én igyekszem láthatatlannak tűnni de az istennek sem működik. Mit is írtam a múltkor? Hogy hízelgőek a beszólógatások? Nem az, nagyon nem az. Én csak azt szeretném, hogy ne szóljanak hozzám meg ne lássanak meg én ne lássam őket. Ez utóbbi könnyű, viszonylag ritkán veszek tudomást a környezetemről. Van egy igazán mélykék-fűzöld világom amihez a külvilág túl egyszerű. Csak a hangokat nem tudom kiszűrni.
Most azon ügyködöm, hogy megint a szemükbe merjek nézni ezzel is kifejezve, hogy nem, nem áldozattípus vagyok hanem fütyülök rátok típus. Sőt még vissza is szólok mint régen. Végülis egy forgalmas utcánál mi is lehetne biztonságosabb?
Hála rész
1. Mickael (a "Mindig is ilyen nőre vágytam", az "Istennő vagy", a dícsérete a vacsoráért)
2. mozi Inesszel (éljenek a csajos esték!)
3. lencse (jól sikerült és imádom is habár leginkább csak szilveszterkor jut eszembe)
4. enyém a lakás!
5. lelkibéke (igazán jól érzem magam és sosem unatkozom)
