Napjaim

Iszonyatosan görcsölt a hasam mikor felébredtem. Szóval pár perces görcsbe rándult testű ide-oda mászkálás és jajveszékelés után felhívtam a jobbik, okosabbik, megfontolt felemet (Mickaelt). Pár perc múlva beállított az imént említett hős egy zacskó gyógyszerrel. Aranyosan nem is nevetett nagyon rajtam amint "fóka-pózban" fetrengek és csúszva-mászva közlekedem. Pedig ezt még én is mulatságosnak találtam, igaz nevetni csak a gyógyszerek bevétele után egy fél órával tudtam rajta először. Mint kiderült a fent említett hős pedig csak azért nem nevetett mert az elmúlt éjszaka pókerezni volt és egyáltalán nem aludt. Mire a gyógyszer hatni kezdett gazdagabb lettem egy kanapén összegubózódott álomba szenderedett Mickaellel. Betakargattam, álmában mosolygott. Átaludta az egész napot. Mikor hajnalban felébredt és a karjaiba húzott kérdeztem tőle, mért pont én? Mért pont engem választott? Mért pont engem győzött meg? Mért nekem hoz most gyógyszert?  Összecsókolgatott és elment. Néztem ahogy a bőrdzseki takarta madárijesztő vállai eltűnnek a lépcsőfordulóban. Választ nem kaptam. Talán nem is fontos.