Franciaországban élni nem valami rossz. Lyon az első hely, ahol nem érzem, hogy a világ végén vagyok eltemetve. Imádom a lakásom. Lassan 3 hónapja, hogy külföldön vagyok. Életemben nem voltam ennyire szabad. Négy csodálatos hónap áll előttem. Arra használom amire akarom. És az apró örömök olyan boldoggá tesznek! Egy hang a telefonban, egy levél, egy nevetés, egy újonnan tanult szó, egy finom étel, egy férfi aki nővé tesz, barátságok amik nem halnak meg akármi is történjen. Ebből megtanultam, hogy felesleges halálra dolgozni magunkat, mert semmi sem kerül pénzbe mindezekből.
Tény, hogy beteges dolog volt az esküvőmet tervezgetni (egyébként elkészültem az egész részletes tervvel) Először nem is értettem miért csinálom, egy friss kapcsolatban ilyen álmodozásokba merülni olyan mintha a szerelmünket akarnám lefejezni. De a rengeteg éjszakázás ráébresztett arra, mi a fontos. Utólag mindig kiderül, hogy akármilyen állatságot csinálok, előrevisz és nem véletlen. Mikor azon gondolkoztam, kiket hívnék meg meglepődtem, hogy rögtön láttam magam előtt az arcokat. A szív gyorsabb mint az agy. A boldogság pedig csak akkor teljes, ha van kivel megosztani. És én annyira boldog vagyok, hogy rengeteg mosolyom van. Mennyivel könnyebb így minden.
