Napjaim

Mickael reggel (hajnal?) 5 körül ért haza. Nem volt erőm jelezni, hogy észleltem. Hallottam amint megy a konyhába. A celofáncsörgésből arra következtettem megtalálta a csokikrémes tekercset.

Hagytam aludni. Olvasgattam a napfényben. A drága álmos arccal jött puszit adni délután 1 körül. Körülbelül még egy óráig tartott míg hozzá lehetett szólni legalábbis ha az ember választ is várt. De édes volt, mosolygott meg minden csak épp nyitott szemmel aludt :)

Csináltunk Milánóit. A konyhában minden egyes alkalommal összekapunk. Máshogy mosogatunk, más módon főzünk, más ütemben... És természetesen mindkettőnk meg van győződve, hogy az egyetlen lehetséges mód, az ahogy ő maga csinálja. Most jobb napjaim vannak úgyhogy vicces csipkelődésről van szó és egymás karjaiban végezzük saját magunkon nevetve. De a rossz napjaimon durvább kimenetelűek a csipkelődések.

A spagetti felidézte bennem az eddigi spagettiket amiket férfi társaságban fogyasztottam el. A spagettievés nagy lépés. Intim dolog mások előtt enni. Még intimebb tésztát enni mások előtt. Hát még paradicsomos tésztát. Mickael piszok jól szórakozott rajtam. Nem az én hibám, anyu mindig összetördelte a tésztát. :)  Életemben nem kellett méternyi tésztaszörnyekkel megbirkóznom. El kell ismernem, hogy ez volt az eddigi legjobb Milánói amit ettem. Persze közrejátszhat, hogy Franciaországban vagyunk. Még a legolcsóbb alapanyag is jobb mint Magyarországon a legdrágább.

Mindezek ellenére honvágyam van. Elmagyaráztam Mickaelnek hogy néz ki nálunk egy lusta szombat. Röviden: döglés, kaja, idióta sorozatok, takaró, még több kaja, VIP buli.

Reggel rögtönzött történelem óra az ágyban. Csakhogy Mickael benne legyen a kontextusban.

Ma ő főzött. :) Aztán takarítottunk. Harci sebesülést szenvedtem egy régi tévékészülékkel való összeütközés során. Vérzett :( Sebaj ettem rá "guimauve"-t (csokival bevont maci alakú pillecukor)

Olvasgattam valami enyhén pornó jellegű francia képregényt. Meg egy debil francia képregényt Penelopé mindennapjairól. Most ennyire telik a koncentrációmból.

Vásároltam. Kék harisnyában. Nananana nanannaaaa A Hu-pi-kék Töööör-pí-kééééééék... Isteni, hogy kimegyek az épületből és ott a bolt.

Ez durva volt. Nem is tudom voltam-e már ennyire mélyen. Az istennek sem tudtam túljutni azon, hogy Mickael gonosz. Meg azon, hogy nem szereti a nagyon Borderline énemet.

Éjszaka remegő gyomorral bújtam az internetet válaszok után. Lehetséges-e egyáltalán Borderline-ként kapcsolatban élni? Lehetőleg úgy, hogy ne nyírjuk ki egymást menet közben?!

Találtam egy érdekes cikket, végigbőgtem. Nagyjából egy szeretetre képtelen manipulatív szörnyetegként írja le a Borderline egyént. 3 fázisra osztja fel a kapcsolati ciklust. 1. idealizálás, teljes boldogság 2. túlzott ragaszkodás, manipulálás 3. másik önbizalmának lerombolása, gyűlölet. Volt benne egy csinos hasonlat is: a Borderline egyén fuldokló akit ha kihúzol a vízből, betakargatsz, megeteted, felmelengeted visszaveti magát az örvénybe majd a segítségedért kiált. Újra és újra. Olyan mint egy fekete lyuk ami beszívja az energiádat majd végül téged is magával ránt. http://bpdfamily.com/bpdresources/nk_a101.htm

Úgy feküdtem le aludni, hogy reggel (ahelyett, hogy bocsánatért könyörögnék, ami egyébként a következő fázis lenne) megmondom Mickaelnek, hogy nem akarom teljesen lerombolni a személyiségét szóval lelépek még mielőtt ez bekövetkezne. És iszonyat megijedtem, hogy a legutóbbi kapcsolatomban tudat alatt ilyen szörnyeteg voltam a barátommal.

Reggel elolvastattam Mickaellel a cikket. Erre rámnéz: Mért is olvastam most ezt el? Elsorolom neki az aggodalmaimat. Hogy egy szörnyeteg vagyok és tönkreteszem őt alattomosan ravaszul. Nem is biztos, hogy képes vagyok szeretni. Borzalmasak a fázisok amik hirtelen váltakoznak. El kell, hogy hagyjon a túlélés érdekében. Erre ő: Nekem ez a cikk semmi újat nem mondott. Ismerlek. ;) Gondolj bele, hány rosszullétedet leküzdöttük már. Ennél jóval több kell, hogy engem tönkretegyen valaki.

Na tessék most meg szeretem az egóját. :) Ma még a precizitása is aranyos.

Tegnap sikerült iszonyatosan összevesznünk. Mickael közölte, hogy döntsem el, meg akarok-e egyáltalán gyógyulni. Meg, hogy túl gyakoriak a rosszulléteim. És hagyom magam elsodorni. Ezzel otthagyott a szobában.

Én kiviharoztam a lakásból. Mickael utánam.

Ma sem jobb. Beszélünk meg minden. Együtt aludtunk. De valami nem stimmel. Ha ránézek túlzottan emlékeztet apára. Az "én mindig tudom, hogy kell csinálni ellentétben veled" hozzáállása. Meg az exemre. Amint battlefield-ezik. Na jó el kell ismernem, hogy bár bánt amit és ahogy mondja...igaza van. És, hogy hiába pókerezik semmiben sem hasonlít az exemre. Viszont kezdek hinni a húgomnak, aki azt mondta apakomplexusom van.

Meg akartam mondani neki, hogy hazamegyek. Gondolkozni azon, hogy mi legyen velünk. Meg, hogy hol szeretnék élni és, hogy szeretnék-e egyáltalán. Őszíntén szólva gondolkoztam azon, hogy elhagyom. Szeretek egyedül élni. Sok minden hiányzik a Mickael előtti életemből. Viszont annyira hiányozna a jelenléte, hogy emellett eltörpülne a visszakapott szabadságom jelentősége. És ha valaki tud segíteni akkor az ő. Mert egyedül ebből nem mászok ki.

Na akkor mi legyen? Főzök ebédet.

Ideje lenne elkezdenem lakást-munkát keresni...

Tegnap átírogattam az önéletrajzaimat, írtam egy motivációs levelet ami bármihez jó lesz alapnak és kötöröltem a rengeteg elavult önéletrajzomat.

Most egy lakáshirdetés előtt ülök leblokkolva.

Ma a plafont bámultam reggel. Azon gondolkodtam (többek között), hogy az alkohol meggyorsítja-e a kiszáradást és, hogy mégis mennyire?? Meg azon, hogy mért nem rügyeznek még a fák. Meg azon, hogy hogy a francba szedtem fel ennyi kilót. Meg azon, hogy ha a párnát a fejemre teszem miért harcoló kukacokat látok.

Szóval keressek-e lakást ha épp azon dolgozom hogyan nyírjam ki magam leghamarabb? Érdemes-e bármit is keresnem ha a legbelsőbb vágyam mindentől függetlenül még mindig az, hogy bárcsak meg ne születtem volna? A második legbelsőbb vágyam a bárcsak kinyírna egy pszichopata/bárcsak halálos balesetet szenvednék.

3 hét múlva szülinapom lesz. Mickael elkövette azt a hibát, hogy emlékeztetett rá. Ráadásul lelkesen ami még ront a helyzeten. Nézzük csak...A legutóbbi két szülinapomon a gyertyák elfújásakor azt kívántam, tűnjek el innen minél hamarabb. Innen a világból. Innen az életből. Azóta leküzdöttem egy röpke 1 évig tartó betegséget. Hogy aztán rájöjjek van ám nekem olyanom, hogy borderline. Micsoda öröm. Sokat dobott a hangulatomon, hogy vádló tekintettel közölte, az én döntésem, hogy meggyógyulok-e. Tudom, hogy segíteni akar mégis gyűlölöm. Talán pont ezért. A fensőbbséges, mindenttudó nézéséért. Még a csendes szeretetéért is. Túl messzire ment. Azt hiszem itt volt az a pont, hogy elvesztettük egymást.

Go-go táncos leszek!

Na jó, hát mégsem. Nem keresnek túl sokat. Nem is számítva, hogy fárasztó és megalázó munka. De maga a tánc érdekes. Néztem hátha van Lyonban gogo tánc tanfolyam. Nincs.

Nem igazán tetszik az együttélünk Mickaellel dolog. Átmeneti! De akkor is. Zavar, hogy mindig meg kell mondanom hova megyek mit csinálok. Meg, hogy látja az összes mély-mélypontomat. Túl intim az egész. Nekem aki még enni sem eszik mások előtt. Azért sokat segít, gyorsabban kiránt a zuhanásból mintha egyedül kéne kimásznom belőle. De azért félek. Épp csak túlvagyok egy érzelmi krízisen és néha már a következőtől rettegek, hogy nem is lesz időm megerősödni és már jön is. Utálom, hogy csak úgy jön és még csak számítani sem tudok rá. Egyszerűen csak hopp és már benne vagyok beszélni se tudok meg semmi. Iszonyat instabil vagyok. Nincs munkám meg lakásom meg magánszférám.

Minden este vodka...egyedül. Egyébként piros szörppel isteni. Utána sokkal felszabadultabb vagyok és kicsit elhalványulnak a kétségeim meg a félelmeim (rettegéseim) Van belőle bőven. Ja és a vodka a legkevesebb kalóriát tartalmazó töményalkohol. Gyorsan hat. Ha utána pótlom a vízveszteséget még rosszul sem leszek. Mi kell ennél több?

Semmi szükségem horrorfilmekre, minden éjjel rémálmaim vannak. Tegnap éjjel egy barbár törzs támadta meg a családomat és megették a hallevesünket (?) :D

Asszem normális, hogy most minden kicsit felborult. Elvégre munkaotthagyás után normál esetben otthon mélyzuhanok, átalszok egész napokat (mondjuk az itt is majdnem megvan, jó is hogy még nincs munkám) ki sem mozdulok, folyton sütit sütök amit aztán be is termelek egyes egyedül.

Mickaellel azért kimozdulok vásárolni, sétálni, egyebek. Tegnap baráti ebéden voltunk. Csupa családos meg babát váró ember. Enyhén frusztrált a dolog. Hazaérünk..Maud kezében baba. Egy barátnője látogatta meg váratlanul. Na ez már sok volt. Teljes összezuhanás. Mickaelnek sírtam, hogy én olyan vagyok mint egy gép és sosem leszek jó anyuka. Aki nem látja mi zajlik le a fejemben csak annyit lát, hogy jól boldogulok a gyerekekkel és el tudom látni őket. De senkinek sem kívánom azt ami a fejemben van közben.

Napi 2-3 szex. Legfőképp menekülésnek használom. Meglehetősen kellemes menekülési útvonal :D Egyértelműen jobb mint az önygyilkossági kísérletek vagy a falásrohamok. És határozottan jót tesz a kapcsolatunknak. Mickael értékeli "enyhén" túlfűtött és érzékien lelkes énemet. Egymásra találtunk. A kríziseim neki intellektuális kihívások és imád analizálni. Többet foglalkozik azzal mi zajlik a lelkemben mint én magam. Receptre lehetne írni Borderline-oknak. Én megosztanám másokkal :D

16. éve figyelem hogyan nősz fel. Ott voltam a kezdetektől :) Tudod, végül nagyon örülök, hogy nem még egy kishugit kaptam. Iszonyat aranyos kissrác voltál a brumm-brummozásoddal, a halom kisautóddal. Bocsánat az esetleges traumákért amiket okoztunk neked. Többek között a bújócskázásért amikor elbújtál és nem kerestünk meg. Gratulálok kisöcsi. Két lánynővér mellett is igazi férfi lett belőled. Érzékeny, jópofa az a fajta akiért a nők epekednek és azon kevesek egyike aki ezt meg is érdemli. Köszönöm, hogy mindig meghallgattál. Köszönöm azt a rengeteg szomorú-vidám emléket. Maradj amilyen vagy :) Boldog születésnapot Rici!

szerető nővéred

Lyonba költöztem! Nagyjából az egész napot átaludtam. Most 20:07 van. Facebookon lógok. Hiányzik a hugom. Iszonyatosan kedvem lenne berúgni vele. Találtam egy jó mixet. Úristeeeeeen de táncolnék. Sürgősen szereznem kell barátokat Lyonban. Leginkább egy Eszti-pótlék kellene. Most szívesen leitatnám tiszta Őrült lehet az érettségi stressz miatt. :D

Én totál ki vagyok. Teljesen instabil. Ma sírtam, nevettem és szerintem vodka lesz a vége.

Tegnap pastis-t ittam mielőtt végleg otthagytam Marseillet és a Behaghel családot. Hál' isten. Mármint hál'isten, hogy vége. Megjött az új "gyerekfelügyelő". Persze Anne-Laure rögtön kedvesre váltott. Mondta, hogy nem kell, hogy elmosogassak ő(!) csinálta meg a vacsit a gyerekeknek. Iszonyat, hogy milyen kétszínű. Ha nincs ott senki persze folyton ugráltat meg kritizál.

Délután közölte velem, hogy szégyenkezik miattam merthogy ilyen állapotban nem hagyunk szobát másra. És képes volt megkérdezni, hogy kitakarítottam-e egyáltalán. Látszik, hogy sosem takarította még ki saját maga. A mosdókagyló anyaga eleve olyan mintha foltos lenne és ha életében egyszer letörölte volna és utána vet rá egy pillantást látja, hogy ez nem kosz hanem maga a mosdókagyló. Hát "imádtam"a stílust amiben közölte, hogy nem elégedett azzal amit csináltam.

És még mindig rémálmaim vannak az öntapadós papírkommentjeiről az elmosott edényeken. Mint: ez egyáltalán nem tiszta, ez többé kevésbé tiszta. Azt is imádom mikor elkezdi magyarázni, hogy ha üvölt a gyerek miután este lefektetem meg kell találnom a megoldást. Megjegyzem a fent említett gyerkőc evett, tisztába volt téve és jött a foga. Majd megy, h majd ő megmutatja, hogy kell. Végül a gyerek még mindig bömböl, visszateszi és otthagyja. Kösz, na most akkor mit is csináltam rosszul? Ha jobban tudja mit kell csinálni felőlem csinálhatja. Végülis az ő gyerekei.

Csütörtök van. Én Marseille-ben Mickael Lyon-ban. Kár, kíváncsi lennék a romantikus énjére. Talán igaz, hogy legbelül minden nő rózsára és gyertyafényes vacsorára vágyik. Mázli, hogy nem tud magyarul és ezt nem értheti. Még akkor se ha valahogy sikerülne megtalálnia a blogomat. Már csak megszokásból is fujjogok neki a romantikus dolgokra. Jól van na. Beidegződött. De eddig nem is ismertem senkit akivel kedvem lett volna hozzá. Mickaellel nem tűnne annyira giccsesnek és átlagosnak. Hű...változom.

A hajtövem már nem volt elég vörös úgyhogy utánhennáztam :) Ez századszorra is ugyanolyan szórakoztató lesz szerintem. Imádok zöld trutyit kenni a fejemre és yoda-fejjel ágyba bújni. Ráadásul most már nem kell az egész fejemet bevakolni úgyhogy a tincseim azért ott röpködnek a fejemen. Legközelebb majd nappal csinálom és akkor zuhanysapkát sem kell húznom. Így ijesztőből csak viccesre vált majd a kinézetem. ;)

Még 2 nap a gyerekekkel! Egész gyorsan megy az idő. Lehet, kőszívű vagyok de nem fognak hiányozni. A kötődésük épphogy ellentétes reakciót vált ki belőlem. Menekülnék. Most. Messzire. (három M.. hmmm)

Mickaellel ugyanez. (a negyedik M) Múltkor már úgy éreztem készen állok arra, hogy közös gyerkőcöt alkossunk mi ketten. Most meg világgá mennék. Megtanított a csendes, mély, állandó boldogságra. Túl önzetlen. Mi van ha egyszer itthagyom? Én mindent neki köszönhetek mégis boldog lennék nélküle. Pont azért mert megtanított hogyan legyek boldog a körülményektől függetlenül....Túl sokat gondolkodom hülyeségeken.

Kellemetes gyereksírásra ébredtem. Rohamban felöltöztem és irány a napfény, romantikus kis lépcső, tolóajtó, gyors pillantás a reggeli még szürke Marseillere...pelenkacsere.

Ma ordibáltam Xavier-vel mert hisztizik és akaratos. Öngyilkossági késztetés már megint. Nem akarta felvenni a zokniját, na.

Örvendeztem mert találtam egy tavaszi cipőt a bőröndömben így nem kell Mickaelt elcibálnom cipőt vásárolni. Nem is beszélve arról, hogy nekem sem kell elmennem shoppingolni. Juhéééj :)

Töprengtem mert a vártnál hamarabb kaptam a Sciences Po Campus Nancy-től levelet. Kérdik, hogy folytatnám-e a tanulmányaimat. Nem tudom akarok-e tanulni egy neves elitegyetemen, idegenszerű emberek között piciny városban, főleg politikát. Valószínűleg most felhördülsz, hogy ki ne akarna egy Sciences Po diplomát (már ha hallottál egyáltalán a Sciences Po-ról) Nos én akarnék csak ne kéne hozzá a Sciences Po-ra járni! :D

Dühöngtem mert elcsesztem egy német telefonos állásinterjút. Csöppet mérges voltam magamra, hogy hagytam elpasszívodni a német nyelvtudásomat. Nem lenne rossz az Axa-nál német-angol-francia ügyfélszolgálatosként dolgozni és havi 1500 eurót keresni. Ráadásul Lyonban. Na erre már keresztet vethetek. Ja nem. Még mindig ott van a "magassarkúban miniszoknyában belibegek az Axa lyoni központjába és megkérdezem kivel kell lefeküdjek, hogy megkapjam az állást" vészterv. :D

Főztem. "Tian de blette"-et aminek az alapja valami fura zöldség. Most láttam ilyet először és nem gondoltam volna, hogy ehető. Na de Franciaországban kérem minden lehetséges. Itt ezt is megeszik. Mint egy hatalmas tócsi csak nem krumpliból és nem olajban sütve. Életemben nem sütöttem-főztem ennyit mint itt. Ebédre vacsorára főtt ételt kell készítenem és változatosan! Nemigen eszünk maradékot. Ha marad azt fel kell hasznánom valami más kajához. Nem vagyok egy konyhatündér, mert nem szeretem ha kritizálnak szóval inkább neki sem kezdek. Dehát itt muszáj. Kíváncsi vagyok el tudom-e majd látni Mickaelt. Igazából folyton ő föz mikor ott vagyok. Vagy szendvicset eszünk mert az Magyarországra emlékeztet. Vagy kínait eszünk mert az jó :)

Hello világ! :) Vicces, hogy blogot kezdek írni. :D Gyűlölöm a rendszeres, ismétlődő, hétköznapi vagy népszerű tevékenységeket.

Megint otthagyom a munkám. Szokásos 1 hónap után. Már nem is számolom ez hányadik. Ha ki kell töltenem bármilyen rubrikát a munkatapasztalataimról inkább hagyom a francba az egészet minthogy az összeset felsoroljam. Amikor még lelkesedtem "Mary Poppins"-nak vallottam magam. Maradjunk annyiban, hogy modern háztartási rabszolgaként dolgozom Marseille-ben...még egy hétig! :)

Nem szeretem a hajókat.

Marseille kikötőváros...

Szeretem a csendet és a magányt.

Au-pairként dolgozom...

Szóval költözöm, átmenetileg Mickaelhez. :)

Mickaelt couchsurfing-es tapasztalatom során ismertem meg. Kijöttem Franciaországba randizni egy taplóval (értelemszerűen utólag derült ki, hogy tapló...megszokásból hagytam, hogy kihasználjon és kritizáljon...jellemző) Majd Emilie-nél aludtam. Ő Mickael lakótársa. 3-an laknak egy lakásban. Ott van még Maud egy tündéri vicces csaj, jó fej.

Máig sem hiszek a szerencsémnek. Mickael drága nemigen mozdul ki otthonról szóval kb annyi esélyem volt összefutni vele mint egy lila vizilóval városban.

Mickael a lelkitársam. Elefántormány-szerűen hajlítja be a lábfejét. Komoly-vicces tekintete fölött szívecske alakban kunkorodik a haja. Ritmusra főz tánclépésekben dúdolva. Minden nyelvet könnyed, finom és elegáns francia akcentussal beszél. Előszeretettel veti közbe az "oh boy" és "anyway" kifejezést. Tanítgatom magyarul. Most már kezd "hűha"-ra váltani. :)