Ideje lenne elkezdenem lakást-munkát keresni...
Tegnap átírogattam az önéletrajzaimat, írtam egy motivációs levelet ami bármihez jó lesz alapnak és kötöröltem a rengeteg elavult önéletrajzomat.
Most egy lakáshirdetés előtt ülök leblokkolva.
Ma a plafont bámultam reggel. Azon gondolkodtam (többek között), hogy az alkohol meggyorsítja-e a kiszáradást és, hogy mégis mennyire?? Meg azon, hogy mért nem rügyeznek még a fák. Meg azon, hogy hogy a francba szedtem fel ennyi kilót. Meg azon, hogy ha a párnát a fejemre teszem miért harcoló kukacokat látok.
Szóval keressek-e lakást ha épp azon dolgozom hogyan nyírjam ki magam leghamarabb? Érdemes-e bármit is keresnem ha a legbelsőbb vágyam mindentől függetlenül még mindig az, hogy bárcsak meg ne születtem volna? A második legbelsőbb vágyam a bárcsak kinyírna egy pszichopata/bárcsak halálos balesetet szenvednék.
3 hét múlva szülinapom lesz. Mickael elkövette azt a hibát, hogy emlékeztetett rá. Ráadásul lelkesen ami még ront a helyzeten. Nézzük csak...A legutóbbi két szülinapomon a gyertyák elfújásakor azt kívántam, tűnjek el innen minél hamarabb. Innen a világból. Innen az életből. Azóta leküzdöttem egy röpke 1 évig tartó betegséget. Hogy aztán rájöjjek van ám nekem olyanom, hogy borderline. Micsoda öröm. Sokat dobott a hangulatomon, hogy vádló tekintettel közölte, az én döntésem, hogy meggyógyulok-e. Tudom, hogy segíteni akar mégis gyűlölöm. Talán pont ezért. A fensőbbséges, mindenttudó nézéséért. Még a csendes szeretetéért is. Túl messzire ment. Azt hiszem itt volt az a pont, hogy elvesztettük egymást.
