Ez durva volt. Nem is tudom voltam-e már ennyire mélyen. Az istennek sem tudtam túljutni azon, hogy Mickael gonosz. Meg azon, hogy nem szereti a nagyon Borderline énemet.
Éjszaka remegő gyomorral bújtam az internetet válaszok után. Lehetséges-e egyáltalán Borderline-ként kapcsolatban élni? Lehetőleg úgy, hogy ne nyírjuk ki egymást menet közben?!
Találtam egy érdekes cikket, végigbőgtem. Nagyjából egy szeretetre képtelen manipulatív szörnyetegként írja le a Borderline egyént. 3 fázisra osztja fel a kapcsolati ciklust. 1. idealizálás, teljes boldogság 2. túlzott ragaszkodás, manipulálás 3. másik önbizalmának lerombolása, gyűlölet. Volt benne egy csinos hasonlat is: a Borderline egyén fuldokló akit ha kihúzol a vízből, betakargatsz, megeteted, felmelengeted visszaveti magát az örvénybe majd a segítségedért kiált. Újra és újra. Olyan mint egy fekete lyuk ami beszívja az energiádat majd végül téged is magával ránt. http://bpdfamily.com/bpdresources/nk_a101.htm
Úgy feküdtem le aludni, hogy reggel (ahelyett, hogy bocsánatért könyörögnék, ami egyébként a következő fázis lenne) megmondom Mickaelnek, hogy nem akarom teljesen lerombolni a személyiségét szóval lelépek még mielőtt ez bekövetkezne. És iszonyat megijedtem, hogy a legutóbbi kapcsolatomban tudat alatt ilyen szörnyeteg voltam a barátommal.
Reggel elolvastattam Mickaellel a cikket. Erre rámnéz: Mért is olvastam most ezt el? Elsorolom neki az aggodalmaimat. Hogy egy szörnyeteg vagyok és tönkreteszem őt alattomosan ravaszul. Nem is biztos, hogy képes vagyok szeretni. Borzalmasak a fázisok amik hirtelen váltakoznak. El kell, hogy hagyjon a túlélés érdekében. Erre ő: Nekem ez a cikk semmi újat nem mondott. Ismerlek. ;) Gondolj bele, hány rosszullétedet leküzdöttük már. Ennél jóval több kell, hogy engem tönkretegyen valaki.
Na tessék most meg szeretem az egóját. :) Ma még a precizitása is aranyos.
