Nem igazán tetszik az együttélünk Mickaellel dolog. Átmeneti! De akkor is. Zavar, hogy mindig meg kell mondanom hova megyek mit csinálok. Meg, hogy látja az összes mély-mélypontomat. Túl intim az egész. Nekem aki még enni sem eszik mások előtt. Azért sokat segít, gyorsabban kiránt a zuhanásból mintha egyedül kéne kimásznom belőle. De azért félek. Épp csak túlvagyok egy érzelmi krízisen és néha már a következőtől rettegek, hogy nem is lesz időm megerősödni és már jön is. Utálom, hogy csak úgy jön és még csak számítani sem tudok rá. Egyszerűen csak hopp és már benne vagyok beszélni se tudok meg semmi. Iszonyat instabil vagyok. Nincs munkám meg lakásom meg magánszférám.
Minden este vodka...egyedül. Egyébként piros szörppel isteni. Utána sokkal felszabadultabb vagyok és kicsit elhalványulnak a kétségeim meg a félelmeim (rettegéseim) Van belőle bőven. Ja és a vodka a legkevesebb kalóriát tartalmazó töményalkohol. Gyorsan hat. Ha utána pótlom a vízveszteséget még rosszul sem leszek. Mi kell ennél több?
Semmi szükségem horrorfilmekre, minden éjjel rémálmaim vannak. Tegnap éjjel egy barbár törzs támadta meg a családomat és megették a hallevesünket (?) :D
Asszem normális, hogy most minden kicsit felborult. Elvégre munkaotthagyás után normál esetben otthon mélyzuhanok, átalszok egész napokat (mondjuk az itt is majdnem megvan, jó is hogy még nincs munkám) ki sem mozdulok, folyton sütit sütök amit aztán be is termelek egyes egyedül.
Mickaellel azért kimozdulok vásárolni, sétálni, egyebek. Tegnap baráti ebéden voltunk. Csupa családos meg babát váró ember. Enyhén frusztrált a dolog. Hazaérünk..Maud kezében baba. Egy barátnője látogatta meg váratlanul. Na ez már sok volt. Teljes összezuhanás. Mickaelnek sírtam, hogy én olyan vagyok mint egy gép és sosem leszek jó anyuka. Aki nem látja mi zajlik le a fejemben csak annyit lát, hogy jól boldogulok a gyerekekkel és el tudom látni őket. De senkinek sem kívánom azt ami a fejemben van közben.
Napi 2-3 szex. Legfőképp menekülésnek használom. Meglehetősen kellemes menekülési útvonal :D Egyértelműen jobb mint az önygyilkossági kísérletek vagy a falásrohamok. És határozottan jót tesz a kapcsolatunknak. Mickael értékeli "enyhén" túlfűtött és érzékien lelkes énemet. Egymásra találtunk. A kríziseim neki intellektuális kihívások és imád analizálni. Többet foglalkozik azzal mi zajlik a lelkemben mint én magam. Receptre lehetne írni Borderline-oknak. Én megosztanám másokkal :D
