Mickael este focimeccset néz. Lyon-Paris. Lyon nyert! Hah! :D Én Mr. Jekyll és Dr. Hyde-ot olvasok angol-franciául. Megegyezünk francia urammal, hogy ebből szokást csinálunk. Egyrészt mert szerencsét hozok, másrészt mert nekem úgyis hiányzik az otthoni tv-alapzaj az intellektuális tevékenységeimhez. Könyörögtem is Mickaelnek, nézzen valami valóságshowt vagy egyéb marhaságot, hogy úgy érezhessem az öcsémmel és a hugommal vagyok. Harmadrészt irtó vicces amikor káromkodik, meg felugrál illetve megölelget, hogy megnyugtasson minden gólhelyzetnél.
1-kor keltünk fel aztán belemerültem az álláskeresésbe. Mickael főzött májat zöldbabbal. Nyami. Alkalmazkodtunk egymáshoz és most már nincs több konyhaveszekedés. Mickael óvatosabban igazít helyre én meg igyekszem könnyebben venni a helyreigazításokat. Na meg megvédeni magam.
4-re átmentem az út túloldalára lakást nézni. Ines belevaló csaj, kupis. A hugomra emlékeztet kicsit. Piszok jót beszélgettünk. Van internet, telefon ingyenes Magyarországra, a szoba tágas, napfényes. Szállásolhatok el embereket. A lakás régi szóval szokásos problémák: nem szabad több dolgot egyszerre áram alá tenni és nincs fűtés amit leszarunk mert ez Lyon és még télen sincs túl hideg. Az egészért 350 eurót fizetek havonta. És Inesszel sikerült fél óra alatt a fél életünket megbeszélni. Szóval...megkaptam a kulcsokat! Akkor költözök amikor akarok és márciusra nem is kell fizetnem :) A legviccesebb, hogy tegnap összetörten mondtam Micknek, hogy a lakás aggaszt a legjobban. Ő meg azon viccelődött, hogy amint felkelünk körbejárjuk a szomszédságot bérelhető szobát keresve.
Egy szikla esett le a szívemről, végre van magánszférám. Megint van kedvem emberekkel találkozni és még az önbecsülésem is visszajött ami pont jókor toppan be az állásinterjúkhoz. :)
