Egész nap az önéletrajzommal meg a motivációs levelemmel bombázom a lyoni hoteleket. Beiktatunk egy kis romantikus wc-fürdőtakarítást Mickaellel. Estére olyan vagyok mint egy döglött mosómedve. Agya. A kukacok után.
Úgy döntök elmegyek Emilievel a kiállításra megcsodálni a nyusziműveit. Ági visszatér az életbe, emberekkel találkozik meg minden. Viszont épp mire összekészülünk ír Ines, az új lakótársam, hogy most apéritifeznek és átugorhatnék. Vagy négyszer teszem meg az oda-vissza utat a szoba-és a lakásajtó között mire eldöntöm, hogy Ineshez megyek inkább. Elbúcsúzom Micktől, töprengés, hogy lépcső vagy lift...lépcső. Ki az ajtón. Meg a másikon. Befordulok a sarkon meglátom az embereket visszafordulok, sarok. Be az ajtón. Majd a másikon. Gondolkozomm, hogy lift vagy lépcső...lépcső. Bejárati ajtó, folyósó, feltörő könnyek, szobaajtó. Mickael veszi a kabátját, jön velem lelki támasznak meg esztétikai kelléknek . Ő minden péntek este dolgozik, péntek a pókerest. De azért felugrik velem 10 percre Inesékhez, hogy megkönnyítse a kezdetet aztán megy dolgozni. Én elég hamar feloldódom Victor, Julien és Ines társaságában. És a fehér bor, a rosé, a vodka meg életem első füves cigije társaságában...
