Fasírtban vagyunk megint. Persze ő nem fog bocsánatot kérni. Nem számít, hogy megbántott. Én vagyok túlérzékeny. Nekem kéne hipp-hopp megváltoznom. És még én vagyok a gyerekes. Mert az, hogy legszívesebben ordítozna velem de ehelyett otthagy a francba, hogy boldoguljak a rosszullétemmel ahogy tudok...ez felnőtt reakció nagyon. Végülis ura a helyzetnek. Csak annyira teszem magam tönkre mintha egyedül szállnék szembe az egész mocskos borderline dologgal. Ja, hogy mert tényleg egyedül kuporgok amíg ő várja, hogy abbahagyjam a "duzzogást" ...
Ha valaki azt mondja, többé nem kell egyedül, céltalanul lebegned-zuhannod a semmiben mert ő ott lesz neked és fogja a kezed ne higyj neki.
